32.

2.4K 215 26

Célirányosan sétáltam a stúdió felé, ezúttal egyedül. Zayn még délelőtt lelépett, azt mondta moziba megy, de hogy kivel, egy szóval sem említette. Remélem pontos lesz, Darren riadót fújt és azonnal magához rendelt minket, még számomra is homályos, hogy miért. Bár szerintem Edward keze lehet a dologban, vagy a videó klip, aminek sajnos így teljesen át kell írni a forgatókönyvét. 
A zsebembe nyomtam a kezeimet és befordultam az utcasarkon. Ötből négyszer jön valaki a másik oldalról, és mivel a falak miatt nem látni semmit, a végeredmény mindig az ütközés...

-Bocsánat! - ragadtam meg a lány vállait, nehogy hátradőljön. Zavartan lépett távolabb, majd felnézett rám és meglepődve bámulta az arcom. -Jól vagy? - kérdeztem óvatosan, mikor megláttam, hogy a kezei remegnek és a levegő is, valahogy nehezen jutott el hozzá. 

-Te...te... - mutogatni és dadogni kezdett, mire összevonva a szemöldököm húztam félre őt, hogy mégse az utca közepén álljunk.

-Hívjak mentőt? - ijedten figyeltem, ahogy megrázza a fejét majd a szája vigyorra húzódik és sikít egyet. Hátrahőköltem, felemeltem a karjaimat, egyfajta védekezésképp, ha nekem támadna.

-Te vagy Louis Tomlinson! - visította, amitől megfájdult a fülem. Nos, jelen helyzetben a hallás károsodás egy elfelejthető tény volt, hiszen ha jól értem, egy rajongó áll velem szemben. 

-Igen, szerintem én vagyok... - mondtam lassan. Nevetni kezdett és a táskájában turkált, majd előhúzta a telefonját és egy összegyűrt szórólapot, tollal. 

-Annyira imádom a zenéteket! Gyönyörű hangod van! És úristen, annyira jóképű vagy! - a szájára csapta a tenyerét, miközben rémülten sütötte le a szemeit. -Ezt hangosan is kimondtam?

-Igen, de semmi baj. Jól esik... - mosolyogtam rá félénken. Az arcom elé tolta a lapot és várakozva nézett rám. Jó sokára esett le, hogy aláírást kér. Zavaromban a hajamba túrtam és bárgyún vigyorogva adtam vissza neki a nevemmel címkézett papírt.

-Egy képet is lehetne? Kérlek! - könyörgésére nem tudtam nemet mondani, sőt, egyelőre megszólalni se bírtam. 

-Persze! - nyögtem ki végül és mellé álltam, átkaroltam a derekát és az előlapi kamerába mosolyogva hagytam, hogy vagy öt ugyanolyan képet készítsen. 

-Köszönöm! Imádlak titeket! Ott leszek az első igazi koncerteteken! - ígérte, majd mivel látta, hogy már mennék, elnézően intett egyet. 

Rendben, ez fura volt.

Feltörő jókedvvel ballagtam be a stúdióba izgatottan, hogy elmesélhessen az újonnan szerzett élményemet. Liam csillogó szemekkel nézett rám, mikor mellé ugrottam a kanapéra.

-Payno, el sem hiszed mi történt velem! - hadonásztam, mint egy őrült.

-Hát, ha így kezded... - röhögte el magát, mire vállon csaptam és el is kezdtem a beszámolót.

-Szóval, jöttem az utcán és tudod van az a sarok, ahol mindenki nekimegy mindenkinek - megvártam, hogy bólintson jelezve, hogy tudja miről beszélek. -Majdnem fellöktem egy lányt, aki mint kiderült, egy lelkes rajongónk! Kért aláírást meg képet, igaz, úgy sikítozott, mintha kínoznák, de aranyos volt! 

-Ó, hogy neked ez új? - Liam a homlokát ráncolva meredt rám. Elhallgatva, megrökönyödve figyeltem, ahogy felmutatja a telefonját, csak előtte nyomkodott rajta valamit. A kijelzőről a saját Twitter profilom köszönt vissza rám. 

-Mi van? - értetlenkedtem, mire a szemét forgatva mutatott rá a követők ikonra. 

-Na? 

-Mi a szar?! - kitéptem a kezéből a készüléket. Hogy lehet, hogy három hét alatt fél millióból másfélre növekedett a követőim száma? Mi történik itt?! 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!