16.

2.6K 237 6

Mosolyogva tessékeltem arrébb az utamba álló, táncoló alakokat. Ismeretlenek voltak számomra, de ez érdekelt a legkevésbé ezen az estén. Talán a hatodik pohár italt védtem a kezemben, magasba tartva a tömegben. A zene üvöltött, a saját gondolataimat nem hallottam, ezért átadva magam a dallamnak, megpróbáltam helyesen énekelni a szöveget. A barátaimat kerestem a tekintetemmel, mivel biztos voltam benne, hogy nélkülük nem ugranék bele az éjszaka zajába. Forogtam egy darabig, időközben kicserélődött a poharam tartalma és most egy narancs színű italt kortyolgattam. Már éppen kezdtem volna feladni a keresést és eldöntöttem, hogy hagyom a francba és hazamegyek, mikor Liam vigyorgó képe tűnt fel az egyik boxból. Végre!

Ahogy közeledtem, lassan mindenki felém nézett és hiába lötyögött a kezükben az alkohol, a tekintetük megkövült -megállásra kényszerítve engem. Értetlenül viseltem magamon Edward szomorú, Liam szörnyülködő és Zayn égető tekintetét. Az utóbbi semmi mást nem sugallt felém, csak a tiszta gyűlöletet. Mintha csak ez az egy érzelem lenne, amit kiváltok belőle. Rosszul éreztem magam és már nem is akartam odamenni hozzájuk, jobbnak láttam, ha most rögtön elhúzok onnan. Ezzel a szándékkal fordultam meg, azonban ekkor egy erős, hangosan csattanó pofon tántorított vissza. Az arcom lángolt, a zene fokozatosan halkult, de a fülemben pulzáló dübörgés nem akart elmúlni.

-Mi a szar?! - kiáltottam hitetlenül. Niall dühösen meredt rám és újra felemelte a karját, hogy folytassa, amit elkezdett. Egy hang mögülem, talán a segítségemre sietett.

-Niall, hagyd - Zayn irritálóan nyugodt volt. Nem tudhattam, hogy mit gondol, hiszen semmi mást nem engedett a hangjába szövődni. Kifejezéstelen volt, de ahogy hátrapillantottam rá, a gyűlölet még mindig a szemeiben perzselt.

Nem értettem a szőkeség haragját, egészen addig, amíg meg nem hallottam az oldalról érkező, fojtott nyöszörgést. Szorosan lehunytam a szemeimet, nem, ez nem lehet!

-Harry... - suttogtam magam elé. Felé fordultam, hiába akartam eltűnni a Föld felszínéről most rögtön, nem maradhattam válaszok nélkül. A göndör hajú angyal könnyes szemekkel nézett rám, arcán pár nedves csík húzódott; rémálmaim egyike látszott megvalósulni ezekben a percekben. Nem tétováztam, két lépéssel átszeltem a távolságot kettőnk között, de mielőtt hozzáérhettem volna, hirtelen hátat fordított nekem.

Olyan érzés kerített hatalmába, amilyen eddigi éveim során még soha. Elkövettem megannyi bűnt, amikért feszült a mellkasom a bűntudattól, de most éppen felrobbanni készült az őt ért fájdalomtól.
Harry hátán, a ruhájára tűzve egy fehér lap lógott, hatalmas betűkkel felírva rá: DEFEKTES .

A szemeim kipattantak, fénysebességgel ültem fel az ágyamban. Levegő után kapkodva szorítottam az egyik kezem a mellkasomra, miközben igyekeztem felfogni, hogy csak álmodtam. Kézfejemmel töröltem meg verejtékes homlokom és lerúgtam magamról a takarót. A telefonom villogott az éjjeliszekrényen, hunyorogva oldottam fel a kijelzőt, miközben visszadőltem a párnára. Hajnali öt óra, biztos, hogy nem fogom megpróbálni a visszaalvást. Ásítozva dörzsöltem meg a szemeimet, majd Harry felugró képére nyomtam.
Az van beállítva, amit az első tervezett találkozásunk előtt elküldött. Édes mosolyát percekig néztem, aztán a chat-ablakra léptem. Legnagyobb döbbenetemre, éppen elérhető volt.

Harry? -Én

Talán ő se tud aludni. Vagy csak bekapcsolva hagyta a telefonját.

Nahát, miért vagy fent ilyen korán???:o -Harry

Felkeltem és az ablakhoz léptem, hogy szélesre tárva friss levegőt engedjek a szobába. A takarót összehajtottam és az ágyra terítettem, majd a párnámat feljebb nyomva feküdtem vissza.

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!