63.

2.2K 160 24


Reggel tízkor a telefonom hangosan zenélve adta tudtomra, hogy valakinek hiányzom. A szemeimet dörzsölve könyököltem fel, majd oldalra nyúlva, elvettem az éjjeliszekrényről a mobilomat. 

-Mi van? - szóltam bele álmosan. 

-Neked is szia - sóhajtotta Zayn. -Szólhattál volna, hogy nem jössz haza.

-Bocsi - köszörültem meg a torkom. -Elhúzódott az éjszaka - magyaráztam.

-Képzelem... - kuncogott. Elmosolyodva néztem a plafonra, mikor Harry mocorogni kezdett mellettem, fél perccel később pedig megéreztem ujjait a hajamban. 

-Csak ezért kerestél? - érdeklődtem. 

-Nem. Unatkozom - nyöszörgött. Értetlenül felvontam a szemöldököm, mire a gyengéd érintést a homlokomon is élvezhettem. Lehunytam a szemeimet és hagytam, hogy Harry végigsimítson a szemhéjaimon. 

-Miért, Niall egyedül hagyott? - kérdeztem elnyomva egy ásítást.

-Be kellett mennie a stúdióba. Darren beszélni akart vele - felelte kicsit megkésve. -Szóval igen, egyedül hagyott.

-Figyelj, akkor... gyere át, Harryvel innen megyünk majd autót venni - ajánlottam fel neki a társaságunkat. 

-Autót venni? - kérdezett vissza.

-Aha. Meguntam a metrót - morogtam. 

-Jó. Fél óra múlva ott leszek. Vigyek nektek valami kaját? - hallottam, ahogy feltápászkodott az ágyról és kinyitotta az ajtót. A kilincse állatira zörög, már meg is jegyeztem neki, nem egyszer, de mindig figyelmen kívül hagy. 

-Attól függ, honnan - billentettem oldalra a fejem. 

-A mekiből.

-Oké. De akkor siess, mert éhes vagyok - sürgettem, mire halkan felnevetett.

-Addigra öltözzetek fel! - figyelmeztetett, amire egy szemforgatás és hitetlen sóhaj volt a válaszom. -Szia!

Visszatettem a telefonomat a szekrényre és a már nagyon is éber fiú felé fordultam. 

-Jó reggelt, baby - köszöntöttem mosolyogva, miközben a derekára kulcsoltam a kezeimet és közelebb vontam magamhoz. 

"Kivel beszéltél?" kérdezte kíváncsian. 

-Zayn hívott, hogy unatkozik. Fél óra múlva itt lesz, hoz nekünk reggelit - bólintottam. Elégedetten szusszant egyet és a nyakamba fúrta az arcát. 

Szerettem ezeket a pillanatokat. Amikor csak pihenünk egymás karjaiban, miután egész éjszaka szeretkeztünk. Élvezzük a lustán eltelt perceket. Nem is kell ennél több, így le tudnám élni az egész életemet. 
Miközben a göndör tincsek közé hajoltam és mélyet szippantottam az édes illatból, a gondolataim mélyebb vizekre eveztek. Magamban a jövőt terveztem, pedig tudtam, nem szabad nagyon előre rohannom. De, ha úgy érzem, hogy ez a szerelem köztem és Harry között még nagyon sokáig kitart, miért ne álmodozhatnék? 

Amíg az előbb azt állítottam, hogy így le tudnám élni az egész életemet, szorosan tartva őt, most azt szeretném, ha együtt járnánk be a világot. Szükségünk van némi izgalomra, amit a külvilágtól kaphatunk meg és ami a legfontosabb, együtt élhetünk át mindent.
Nagyon túlzásba viszem ezt az egészet, ha azt mondom, hogy már a születésnapi ajándékán töröm a fejem? Tudom, hogy még nagyon messze van, de hatalmas dologra készülök, amit pontosan meg kell tervezni. Meg akarom lepni őt, olyat akarok neki adni, amit nem kaphat meg mástól. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!