22.

2.7K 206 23

"De...Mégis mikor tanultál meg jelelni?" kérdezte értetlenül. Az ágyán ültünk, a falnak dőltem, míg az ő háta a mellkasomhoz simult és a lábaim között találta meg a kényelmes pozíciót. A kezeim így előtte voltak és én is fordítva láttam, amit ő jelelt. Ennek ellenére, tökéletesen megértettem őt.

"Már régóta próbálkozom. Megismerkedtem az interneten egy aranyos párral, akik minden este segítettek nekem. Amikor egyedül voltam, mindig jeleltem. Meg akartalak lepni vele." államat a vállának támasztottam.

"Hát, sikerült!" összekulcsolta az ujjainkat és félrefordította a fejét, hogy egy hosszú csókot nyomhasson a számra. Jó ég, meg van, hogy mi hiányzott az életemből. És, hogy ki.
Hirtelen elszakadt tőlem és szembe fordult velem.
"Egyedül jöttél?"

"Nem, Zaynnel." válaszoltam, mire elkerekedtek a szemei.

"És ő most hol van?" kérdezte.

"Kint, a ház előtt." rántottam meg a vállam nemtörődöm stílusban.

"Nem akarod behívni?" ezzel felállt az ágyról. Csalódott arckifejezésem egy bocsánatkérő mosollyal díjazta, majd hirtelen visszatérdelt a matracra és megfogva az állam emelte feljebb a fejem. Tartottam a szemkontaktust, eszem ágában se volt elszakítanom a tekintetem róla. Egy apró puszit hagyott az ajkaimon, majd már csak hűlt helyét találtam magam előtt.
Eszembe jutott, hogy talán nekem is ki kellene mennem, elvégre Zayn nem fogja megérteni Harryt, hiába próbál a göndör activityhez hasonlóan mutogatni. Talpra ugrottam és kíváncsian néztem ki az ajtón, azonban ahogy megláttam Zayn ijedt, egyben értetlen arckifejezését, röhögve léptem mellé.

-Ő itt Harry. Harry, ő pedig Zayn lenne - mondtam a göndörre pillantva, aki még mindig a levegőben tartotta a kezét, gondolom, hogy Zayn végre megrázza a jobbját.

-Nem csak lenne, Zayn vagyok - morogta Z és észbe kapva, barátságosan magához ölelte Harryt. Mosolyom talán a fülemig elért, mikor mindketten felém fordultak. -Mit vigyorogsz? - vonta össze a szemöldökét barna bőrű barátom, mire védekezőn magam elé emeltem a kezeimet. Harryre sandítottam, aki kapott is az alkalmon, a kezét elhúzta Zayn válláról és ideges mozdulatokkal jelelt nekem.

"Ne mondd el neki!" értetlenül ráncoltam a homlokom.

"Micsodát?"

"Hogy retardált fókának hívtam..." hangosan felnevettem, ahogy félénken Zayn felé biccentett.

-Mi van? - kapkodta a tekintetét közöttünk, mire legyintettem egyet és vissza indultam a házba. -Louis, nem akarlak elkeseríteni, de negyed óra múlva indul az utolsó busz Maderába.

Megtorpantam, szorosan lehunytam a szemeimet és úgy tettem, mintha nem hallottam volna, amit mondott. 

-Tizenhárom perc... - folytatta. Kelletlenül felsóhajtottam és leléptem a fűre. 

-Oké, menjünk - grimaszoltam. Persze, nem rögtön gondoltam az elmenetelt. -Indulj el, mindjárt megyek én is.

-Az kéne még! Akkor nem jutunk egyről a kettőre! - mordult fel a szemeit forgatva. Van benne igazság...

Magamhoz húztam Harryt a derekánál fogva és egy puszit nyomtam az arcára.

-Sajnos mennünk kell - mondtam szomorúan. Oldalra billentette a fejét, miközben édesen elmosolyodott és a nyakam köré fonta a karjait (ez a világ második legjobb érzése. Az első felülmúlhatatlan, imádom őt csókolni). Gondolataimnak eleget téve, sietősen kaptam az ajkai után, azonban a tervem, hogy csak egy búcsúcsókot váltok vele, már ott megdőlt, hogy végignyalt az alsó ajkamon. Végem! 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!