46.

1.9K 168 25


-Köszönöm, hogy itt vagytok - pillantottam Liamre és Zaynre, miközben a kávémat kevergettem a kiskanállal. 

-Ez természetes. Hiszen Harry ugyanúgy a barátunk - felelte Liam, akinek a szemei alatt fekete karikák húzódtak, bár mi se panaszkodhattunk. Az éjszakát átvirrasztottuk, egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Niall az apja mellett ülte végig a nehéz órákat, míg Ms. Cox két terem között cikázott egész éjjel. Van egy olyan sejtésem, hogy a szőkeség csupán azért nem nézett be Harryhez, mert szégyelli magát. 

-De biztosan lenne jobb dolgotok is... - motyogtam fáradtan. 

-Veletek lógnék - rántotta meg a vállát Z és Liam helyeselve bólogatott. A kórház büféje reggel nyolckor nyitott, mi már félkor az asztaloknál várakoztunk. Furcsa volt körülöttünk orvosokkal társalogni, pedig reméltem, hogy elhagyhatom a nyomasztó érzést és egy percre elfeledkezhetek arról, hogy éppen egy kórházban vagyunk. 

-Szerintetek Mr. Horan felépül? - kérdezte Liam, miközben a szendvicséről bontogatta a fóliát. Keserű szájízzel kortyoltam a meleg italba és tanácstalanul ingattam a fejem.

-Az biztos, hogy Ms. Cox nem mozdul mellőle. És azt hiszem, Niall se - sóhajtotta Z, majd hátradőlve a székén vette elő a telefonját. Meg tudnám tippelni, körülbelül hatodszorra ásította el magát az utóbbi három percben. 

-És te? - kérdeztem vissza. Véreres szemeit rám szegezte és élesen szívta be a levegőt. 

-Ott leszek, ahol Ni - bólintott. 

-Kérdezhetek valamit? - előrébb hajoltam, majd halkabban folytattam. -Mi van köztetek?

-Semmi - hitetlenkedve ráncolta a homlokát. Liam feltűnő köhögésbe kezdett, mintha csak félrenyelte volna az éppen megrágott falatot. Összevonva a szemöldököm kapkodtam a tekintetem közöttük.

-Nem úgy volt, hogy barátok vagyunk? - rosszallóan fontam össze a karjaimat magam előtt. -Hogy nincs titok? - a lelki zsarolás, amit végbevittem rajta meghozta a kívánt hatást. Kellemetlen grimaszra rándult az arca, majd lehajtotta a fejét és halkan felsóhajtott.

-Nem tudom.. 

-Hogy mi? - ennél értetlenebb már nem lehetek, úgy érzem. Ahelyett, hogy ő magyarázkodott volna, Liam vette át a szót.

-Csókolóztak - olyan egyszerűen mondta, hogy még az is meglepett, ő milyen könnyeden fogadta a dolgot. A szemeim elkerekedtek (bár alig tudtam nyitva tartani őket) és ledöbbenve pásztáztam a barátom arcát. 

-Mikor? - kérdeztem. 

-Elég régen - fintorgott Z és a pohara aljára nézett. -Amikor moziba mentünk, tudod.

-Vele mentél el? Randiztatok? - sokkoltan markolásztam a pólóm alját. 

-Neeeeem - nyújtotta el a szót. 

-De a nyaraláson is egymással aludtak - szólt közbe Liam, mire Z mérgesen csapott a vállára.

-Te most kinek az oldalán állsz?! 

-Senkién. Louis miért ne tudhatna róla? - tárta szét a karjait, mire a szendvicse fele a padlón landolt. A szám elé kaptam a kezeimet, nehogy hangosan felröhögjek. -Basszus!

-Megérdemelted - suttogta Zayn morgolódva. 

-Zaynie, a legjobb haverod vagyok! - ugyanazt alkalmaztam rajta, amit ő, mikor még nem beszéltem neki a kapcsolatomról Harryvel, és elég furcsán viselkedtem. 

-Nincs köztünk semmi, oké? Csak..csókolóztunk, meg együtt aludtunk, de azt veled is szoktam - mondta nemtörődöm stílusban.

-De velem nem szoktál csókolózni - mutattam rá a lényegre.

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!