62. (18+)

2.4K 173 28


A szobája tiszta volt. Tisztább, mint eddig bármikor -feltételezem, mostanában takarított ki. Feltűnt a rendezettség, de kit akarok áltatni? 
A göndör hajú angyal most olyan ártatlanul nézett fel rám, hogy azt hittem; helyben elolvadok. Annyira édes volt, hogy még a döbbenetet is elűzte az arcomról. 

-Mit csinálsz? - kuncogtam becsukva magam mögött az ajtót. 

Harry a szoba közepén ült, körülötte újságpapírok feküdtek összekenve különböző színekkel. Ő pedig, teljesen kicsavarodott testhelyzetben próbálta befesteni a talpát, amin már észrevettem a piros, zöld és kék színkavalkádot keveredve. Letette az ecsetet és beljebb invitált, de én még mindig nem értettem, hogy pontosan mi is akar lenni az, amit éppen művel. 

"Lábnyomatot." jelelte, majd elém tett egy könyvet. Érdeklődve ültem le mellé törökülésben, persze úgy, hogy ne az újságokon foglaljak helyet, így viszont elég távol voltam tőle, és ez megmondva az őszintét; nagyon nem tetszett. 

"Baby, szerintem ezt nem szó szerint kell venni..." ingattam a fejem somolyogva és újra elolvastam az oldal alján feltüntetett szöveget. Állj ide. Töröld bele a lábad, és ugrálj rajta!

Mégis mi ez?

"Nem is úgy vettem. Azt írja, hogy ugráljak rajta, de én kreatív vagyok." magyarázta.

"Most már értem." bólogattam. 

"Nem. Egyáltalán nem érted." forgatta meg a szemeit, aztán kitépte a kezemből a könyvet és maga mellé ejtette. "Ez egy napló."

"Egy napló, amin ugrálni kell?" grimaszoltam. 

"Ki kell nyírni." mutatott rá a lényegre. 

"Ennek mennyi értelme van?" hitetlenkedtem.

Nem válaszolt. Újra a kezébe vette az ecsetet és folytatta a festést. Azt hiszem, megbántottam. Még soha nem hallottam erről és elég abszurdnak tűnik, hogy megveszel egy könyvet, amit aztán tönkreteszel. Mégis mi ebben az élvezet? 
Az arcát bámultam, ahogy enyhén kidugta a nyelvét, miközben arra összpontosított, hogy minden helyen be legyen kenve festékkel. Oldalra másztam, magamhoz vettem ezt a híres-neves naplót és belelapoztam. Egy csomó idiótaság, mégsem volt szívem kihajítani az ablakon, sőt. Az egyik oldalt percekig vigyorogva néztem. Harry belekarcolta a nevünket a könyvbe és számtalan szívet tett mellé. Kis romantikus. 

Végül ez vett rá, hogy levegyem a zoknimat és az újságokra üljek, szorosan Harry mellé. Amikor rám nézett, szándékosan az összekavart festékpacákra szegeztem a szemeimet, miközben elvettem egy másik ecsetet. Amint rájött, hogy mire készülök, közelebb hajolt és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra. 

Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. Elmehetnénk deszkázni, nézhetnénk filmet, főzhetnénk valamit közösen, de nem. Mi a talpunkat színezzük -remélem lemosható- festékekkel. Remek időtöltés, én mondom. Harry egyensúlyozva feltápászkodott, közben a vállamba kapaszkodott és középre helyezte a könyvet a megadott oldalnál kinyitva. Óvatos volt, nehogy elkenődjön a művelet, mikor rálép a fehér lapra. Megállt, kifújta magát, majd félrelépett. 

"Ez nagyon király lett!" jeleltem lelkesen. Még magamnak se vallottam be, hogy alig várom, hogy én is lenyomatot készíthessek. Az övé csodásan festett. 

"Te jössz!" izgatottan pillantott le rám és a kezét nyújtotta, amibe hálásan kapaszkodtam bele. 

Mindkét oldalt betöltöttük, az egyiken az én lábnyomatom kapott helyet, a másikon Harryé. Visszahuppant az újságokra, miközben egy elválasztót tett a meghajlított részbe. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!