7.

3K 244 9

Nehezemre esett visszatartani a nevetést, így néha szusszantam, mikor Harry nem láthatta az arcom. Az övén semmi más nem ült, csak a halálfélelem és minden apró mozdulatnál a vállaimba kapaszkodott. Először a kezemet fogta, de mivel úgy is hatalmasat esett, inkább a biztosra ment.

-Most meglöklek - riadtan rázta a fejét és készült lelépni a deszkáról, azonban megragadtam a derekát és egy helyben tartottam. -Nyugi! - nevettem rá. Arrébb lökdöstem a lábait, a deszka közepére, így fel tudtam lépni két oldalra. Meg is tettem, miután meghajtottam magunkat, csak hogy Harry annyira megijedt, hogy átölelt, eltaszítva tőlem és magától is a biztonságos egyensúlyt. Hangos nyögéssel értem a földre és egy újabb tört fel a torkomból, mikor Harry rám esett. Nem baj, legalább ő nem ütötte meg magát. Félve pásztázta az arcom, majd mikor látta, hogy nevetek az egészen, óvatosan elmosolyodott és lemászott rólam. Visszament a padhoz, felkapta a füzetet és tollat, majd a csuklójára mutatott.

-Rendben - bólintottam jelezve, hogy megértettem őt. -Legközelebb újra próbáljuk! - kacsintottam és leporolva a nadrágom vettem kézbe a, jelen esetben szerencsét hozó deszkámat. Elvégre RÁM esett.
Ez beteg...
-Lenne kedved vasárnap beülni egy cukrászdába? - lecsaptam a következő lehetőségre. Harry bólintott, majd intett egyet és elment. Percekig álltam még ott, a pad mellett, gondolatban visszatérve az elmúlt három órába. Remélem ő is ugyanolyan jól érezte magát, mint én.

---

A tükör előtt állva vetettem magamra még egy utolsó pillantást, majd hangosan dübörögve rohantam le a lépcsőn.

-Mikor jössz? - kérdezte anya, kezében egy konyharuhával elém lépve.

-Szerintem ma Zaynnél alszom - sóhajtottam. -Vagy Liamnél... - tettem hozzá halkan.

-Jó szórakozást! - kuncogott és egy puszit nyomott az arcomra, majd már el is tűnt a szemem elől. Elköszöntem a nappaliban heverésző apámtól is és kisétáltam a ház elé, ott vártam meg a taxit. Idén nyáron leteszem a jogsit, veszek egy olcsó autót és azontúl nem kell senkinek sem fuvaroznia engem, valamint nem kell fizetnem a goromba taxi sofőröknek.
Már az utca végén hallani lehetett a dübörögő zenét, hát még mikor az ajtóban álltam és vártam, hogy beengedjenek. Régi ismerősként üdvözöltek, de nem álltam le hosszabban beszélgetni senkivel, rögtön a srácok keresésére indultam. Vagy én vagyok túl vak, vagy bujkálnak előlem, de az istenért se találtam meg őket, csak mikor Leo felugrott az emelőre és egy mikrofont a szájához tartva kezdett kiabálni.

-Királyak vagytok, örülök, hogy ennyien eljöttetek! - valaki feldobott neki egy sörösüveget, amit rögtön meghúzott, aztán röhögve folytatta. -Néhány barátom eljött, hogy menő zenét nyomassanak nektek! Ők a.... - most komolyan gondolkozik a nevünkön? -....Zsír a buli! - ordította végül. Ekkor megláttam a roppant ideges Zaynt, aki a tömegben ittas arcokat figyelte, gondolom engem keresett. Oldalt próbáltam átjutni hozzájuk, és bár párszor kilöktem egy-egy poharat az emberek kezéből, sikeresen átverekedtem magam rajtuk és elviselve a srácok szúrós tekintetét, a kezembe kaptam egy mikrofont.

Felhúztam a lábaimat és karjaimmal öleltem át a térdeimet. Hátat fordítva a tomboló háznak, a kert végében találtam meg a nyugalmat egy doboz sör mellett. A fellépés tökéletes volt, még akkor is, ha holnapra az ittlévők közül senki se fog ránk emlékezni. Nem ilyenre számítottunk, mikor elvállaltuk ezt Leonak. Tulajdonképpen utáljuk őt, mert egy seggarc, aki a szülei pénzével próbál népszerű lenni.
Nagyot sóhajtottam, mikor farmer súrlódását hallottam magam mögül, majd a szemem sarkából észrevételeztem, hogy leül mellém valaki. Figyelmen kívül hagyva a váratlan társaságot, nagyot kortyoltam a keserű italból.

-Depressziós vagy? - kérdezte Zayn. Megkönnyebbülten lehunytam a szemem és féloldalasan a srác felé fordultam.

-Nem.

-Akkor részeg?

-Azt hittem ismersz már annyira, hogy tudd, mikor vagyok részeg... - hitetlenkedtem. Elgondolkodva meredt rám.

-Szerelmes vagy?

-Mi van?! - hirtelen felnevettem ezen az ostoba kérdésen. Meg voltam róla győződve, hogy nem gondolta komolyan, de amikor továbbra is kifejezéstelenül nézett rám, egy grimasszal az arcomon válaszoltam. -Nem.

-Akkor gyere! Mutatok valamit! - vigyorodott el sejtelmesen és felpattant, majd sürgetve csettintett a nyelvével. El akartam mondani neki, hogy nincs kedvem most semmihez, ám végül mégis csak bólintottam egyet és követtem őt, vissza a házba. Egészen addig ötletem se volt, hogy hova visz engem, míg meg nem álltunk egy szoba előtt. A tágas, hosszú folyosón lányok ugráltak és rázták magukat, a kiéhezett fiúk legnagyobb örömére.

-Mi ez? - kiabáltam túl a zenét, mire Z felém fordult.

-A Mennyország! - ezzel kitárta az ajtót előttem. -Leo azt mondta, idézem; "Bárhol, ma este bármikor, válasszatok!". A jobb oldali szobát már le is foglaltam! - mondta, miközben megragadta a karcsú, szőke lány derekát és perverz dolgokat suttogva a fülébe vezette ki a szobából, egyedül hagyva engem a hatalmas francia ágyon, kihívó pózban fekvő, vörös hajú lánnyal. Az ajtó becsapódott mögöttem, vággyal telt szemekkel pásztáztam végig a telt idomokat, majd az ágyra térdeltem.

-Téged nekem rendeltek ide - végignyaltam a számon és erősen megragadtam a vékony csípőt, hogy aztán magam alá préselve csapjak le a meggyszínű ajkakra. Szinte dorombolt az érintésem alatt, főleg, mikor azt a minimális ruhadarabot is le akartam rántani róla. Teljesen átadta magát nekem, a kezemben volt az irányítás, a kialakult helyzet, ami mindig be tudott indítani. Most azonban megakadtam az aprócska bugyi kézbevételében és zihálva váltam el alkohol ízű szájától. Lepillantottam a melleire, aztán az oldalra feszített kezeire. Úgy tett, mintha ki lenne kötözve, mintha tudta volna, hogy mivel teremt teljesen maga alá. Morogva a nyakába fúrtam az arcom, majd egy bocsánatkérő csókkal a bőrén szálltam le róla.

-Mi történt? - kérdezte kétségbeesetten, a karom után nyúlva. Feszülten hátrébb léptem, megráztam a fejem és eligazítva magam a szűkös nadrágomban hagytam őt faképnél. Az ajtónál majdnem visszafordultam, azonban pont arra jött egy srác, egy doboz cigit szorongatva a kezében, így kértem tőle egyet és megkerestem a lezárt szobát, azaz Leo szüleinek hálószobáját. Feltűnés nélkül botorkáltam el odáig, majd visszazárva az ajtót, a szekrényhez léptem. Egy bögre szerűségben találtam az öngyújtót, amit a markomba fogva, cigivel a számban léptem ki a teraszra. A kihalt utcára nézett, behajtottam magam után az üvegajtót, kicsit tompítva a hangzavart. Nagyot szívtam a feltöltött nikotinból és az ölemre néztem. Kellően lenyugodtam, már csak azt kéne megmagyaráznom magamnak, hogy mégis miért csináltam ekkora hülyeséget.
Az a lány önként dalolva vetette volna alá magát minden akaratomnak. Kiléptem a komfort zónámból.
Leültem az egyik műanyag székre és elővettem a telefonom. 1:37.
Megvárom Zaynt, hogy együtt menjünk hozzájuk. Remélem nem tervezett sok menetet ma estére, rohadtul el akarok innen tűnni. Tehetetlenségemben dühösen nyomtam el a félig szívott cigarettát, majd ujjaimat az "Üzenetek" menüpontra vezettem.

Harry? Fent vagy még? -Én

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!