27.

2.2K 205 12


-Vigyázzon a kezemre! - nyöszörögte Zayn, miközben pislogás nélkül, mozdulatlanul figyelte, ahogy Mr. Horan a falécet fűrészeli. Szegény, már mindenhol szappanos volt és izzadt, az utóbbi az ijedtség hibájára írható. 

-Legközelebb nem teszed be a fordulóba! - nevetett rajta a férfi. Viszonylag jól kezelték a helyzetet és miután elmondtuk, hogy Niall és Harry barátai vagyunk, rögtön a segítségünkre siettek. Talán, ha tovább maradunk szótlanul lefagyva, leütöttek volna és utána csak a börtönben ébredtünk volna fel, betöréssel gyanúsítva...

-Tessék, ezt tedd a fejedre. Az állad hogy van? - kérdezte Ms. Cox, miközben leguggolt elém és egy zacskó jeget nyomott a kezembe, amit a homlokomra szorítottam. 

-Nem vészes - mosolyodtam el hálásan, majd visszavezettem a tekintetem Zaynékre. -Mr. Horan, nem kell ám óvatoskodni! Saját kárán tanul az ember... - amíg Niall apja újra felnevetett (amúgy ugyanolyan nevetése van, mint a fiának), Z gyilkos pillantással illetett és ezután figyelmen kívül hagyott, pedig tovább cukkoltam őt. Egészen addig, míg nem kinyílt az ajtó és a két barátunk lépett be rajta, azonban amint észrevettek minket, megtorpantak és eltátott szájjal próbálták felfogni, amit látnak. 

-Mi van itt? - kérdezte Niall, miközben visszacsukta az ajtót és homlokát ráncolva sétált az apja mellé, míg Harry aggódva elém lépett, lehajolt hozzám és elvette a fejemről a jeget. 

"Mi a fene történt?!" hitetlenkedett. 

-Zaynnek beszorult a keze két faléc közé, én meg próbáltam neki segíteni... - sóhajtottam panaszosan. -Azt hittük, itthon vagytok.

"Elmentünk fagyizni. Miért nem írtál?"

-Már meg se lephetlek? - kérdeztem felháborodva, mire megforgatta a szemeit és egy rövid puszit nyomott az arcomra. Ezt követően felegyenesedett, ránézett Zaynre és mikor elkapta a srác tekintetét rá mutatott és elvigyorodott.

-Kapd már be te is! - kiáltotta Z, de hamar rájött, hogy Harry apja éppen a kezétől pár centire fűrészel, rögvest elhallgatott és visszatért az eszköz szüntelen bámulására. -Ne haragudjon, ígérem kifizetem a kárt!

-Rendben, de ne mocorogj - felelte Mr. Horan, majd egy nagy csattanással kettéállt a faléc, így Zayn ki tudta húzni a kezét. Megkönnyebbülten sóhajtozva ölelte a mellkasához az említett testrészét és hálálkodva hajolt meg a megmentője előtt. -És könyörgöm, többet ne tedd be a kezed az istenverte fordulóba! 

-Most is Louis volt a hibás... - mondta barátom, mire úgy ugrottam fel, hogy még a fejem is belesajdult, mondjuk ez ebben az állapotban nem meglepő. 

-Hogy mi van?! - kérdeztem vissza. 

-Ha nem szólsz be, nem nyúlkálok a fordulóban! - mutatott rám a kiszabadult kezével. 

-Nem az én hibám, hogy te vagy olyan gyökér, hogy egy rohadt keskeny helyre betedd a karod! - emeltem fel a hangom idegesen. 

-Fiúk! - szólt közbe Ms. Cox, sőt, még közénk is állt úgy, hogy ne lássunk egymásra. -Ennek nincs semmi értelme. Amúgy is balesetveszélyes volt az a forduló, nem egyszer akadt már be a lábam. Nyilván ti ezt nem tudhattátok, de ezzel nincs semmi baj - nézett egyszer rám, egyszer pedig Zaynre. Niall az apja mellett, a könyökén támaszkodva figyelte az eseményeket, míg Harry a falnak dőlve evett valami chips félét, de a szemeit folyton járatta, nehogy lemaradjon valamiről. 

-De ha... - kezdte volna Z, azonban a köztünk álló, határozott nő felemelte a mutatóujját és fenyegetőn rázta meg azt. 

-Nincs de! 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!