26.

2.3K 198 14


Nagyot sóhajtva húztam ki a hatalmas szekrény apró oldalfiókját. Az ujjaim között forgattam a borítékot, amire nagybetűkkel volt felírva: ÁLOM. Fájdalmas mosolyra kényszeredett a szám, ahogy egyenként számoltam össze, hogy pontosan mennyi pénzt rejt a boríték. Eredetileg egy valamire akartam felhasználni, de most közbelépett egy újabb "álom", inkább ötlet. 
Sajnos hiába akartam még többet a kezembe venni, a pénz elfogyott és ez az összeg nem elegendő ahhoz, hogy fenntartsak egy egyszerű kis lakást. Még akkor sem, ha pozitívan állok a munkámhoz, hogy majd berobbanó sikerünk lesz az új albummal. Bármi megtörténhet és jobb a rosszabbik oldal szerint cselekedni. A tervem, hogy itt maradok Riverside-ban megdőlni látszott, hiszen ez volt az utolsó kapaszkodóm. Teljesen megtörve másztam az ágyamhoz és halálra vált arccal meredtem a szőnyegem egyik kiálló pontjára. 

Anyáék nagyban intézkednek és pakolnak, az én érzéseimmel pedig egyáltalán nem törődnek. Sőt, képesek rá, hogy a családi vacsoráknál örömködve számoljanak be az új ház kinézetéről Londonban. Még egy képet is tettek elém -ott szakadt el a cérna. Felborítottam a székem, majdnem a leves is a ruhámon landolt, de nem érdekelt volna. Dühös pillantásom kitartóan állták, végül anya sóhajtott egyet és felfelé mutatott, rendesen kiadva az utam. Szóval még én vagyok a rossz, akit büntetni kell? Tizennyolc vagyok, az ég áldja meg...

Pislogtam egyet, mert annyira elbambultam, hogy a szemeim szúrni és könnyesedni kezdtek. A földhöz vágtam a borítékot, de rögtön másztam is utána, hiszen mindentől függetlenül a régen áhított vágyam nem fogom feladni, az még érvényben van. Mobil-net segítségével jártam utána a hozzám legközelebb lévő intézménynek, aztán letöltöttem a nem is olyan hosszú könyvet, amit akár már ma is elolvashatnék. Valójában nincs sok újdonság, de azért illik elolvasni a szabályokat, mielőtt bemegyek megírni a tesztet. Szóval eldöntöttem, hogy megszerzem a jogosítványt. 


-Harry? - kérdezte Zayn, miközben felbontotta a sajtos nassolni valót. A mikrofon mögül néztem fel rá, éppen szünetet tartottunk, de szerettem volna többet gyakorolni az én részem. 

-Mi van vele? Hiányzik? - vontam fel a szemöldököm. 

-Alig látni titeket külön - vigyorodott el, de szemeiben megcsillant a bocsánatkérés, egyfajta védekezésként a fellépésem ellen. 

-Suliban van - sóhajtottam, majd újra belemerültem a dalszövegbe, miközben a dallamot dúdoltam. 

-Rendben vagy? - szólalt meg újra. Szorosan lehunytam a szemeimet, de csupán pár másodpercre, hogy ne legyen annyira feltűnő, aztán egy vérszegény mosolyt intéztem felé.

-Persze.

-Mit csinálsz délután? - érdeklődött tovább. Basszus, nem hagyja, hogy az idegőrlő gondolataimmal szálljak vitába. Pedig ezt le kéne rendeznem.

-Nem tudom - forgattam meg a szemeimet, majd levettem a fejhallgatót és kiléptem az apró helyiségből. -Megyek, megírom a tesztet a jogsimhoz - rántottam meg a vállam. 

-Hamar meglesz - csapta össze a tenyereit, miközben izgatottan elmosolyodott. -Apáddal régebben sokat vezettél.

-Aha. Régebben - néztem rá jelentőségteljesen. Megveregette a vállam és biztató tekintetet vetett rám. 

-Szóval ezért vagy ideges? - kérdezte. Leszegtem a szemeimet és feszülten piszkáltam a körmöm melletti vékony bőrrészt. 

-Igen... - suttogtam. 

-Ne már, hogy egy ilyen kis megmérettetéstől megrémülsz... - Z szemei elkerekedtek, úgy nézett ki, mint aki totál kitért a hitéből. Végül is, nem szoktam megfutamodni semmitől, és egyébként ez most sem történik meg, de erről nem kell tudnia Zaynnek. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!