78.

2K 158 24


Laptoppal az ölemben dőltem az ágytámlának, vártam, hogy életre keljen a készülék. Eközben Harry is megérkezett, egyik kezében egy tányér volt tele muffinokkal, a másikkal egy tálcát tartott, két pohár almalevet egyensúlyozva rajta. Miután mindent lerakott az éjjeliszekrényre, mellém mászott és a süteményen nyammogva nézett a képernyőre. 

Ezúttal náluk voltunk, mivel most haragban vagyunk Niallel és Zaynnel, ők foglalták el a Malik házat. Ms. Cox a hír hallatán, hogy most pár napig náluk élek, elkezdett sütni finomabbnál finomabb ételeket, persze mondtam, hogy ez nem szükséges, de válaszként azt kaptam, hogy megérdemlem, mert cuki vagyok. Nehezen bírtam ki nevetés nélkül. 

-Valami egyszerűre gondoltam, mert szükségem van a pénzre - mondtam, majd beírtam a keresőbe a kulcsszavakat. Harry kérdőn felvonta a szemöldökét, mire megráztam a fejem, de az sem segített, hogy a rejtélyes mosolyom csak még jobban felkeltette a göndör érdeklődését. 
-Majd elmondom, ha sikerül elérnem - biccentettem. Nem árulhatom el neki, hogy a szülinapi ajándékára kell a pénz, mert kitérne a hitéből és egyből ellenkező üzemmódba kapcsolna, jönnének az elcsépelt szavak, hogy neki nem kell semmi, elég, ha vele vagyok, meg ilyenek. Szeretném meglepni őt, és ezt nem tudom a jelenlétemmel megtenni tekintve, hogy már túl jól ismer. 

"Cica, biztos vagy ebben?" kérdezte, miután eltüntette az utolsó falatot is. Határozottan bólintottam és lejjebb görgettem a lehetőségek között. 

-Lehet, hogy nem fog tetszeni Zaynnek, de... Úgyis egyfolytában Niallel lóg - rántottam meg a vállam. 

"A legjobb barátod. Szüksége van rád." folytatta aggódón. 

-Baby, ettől még nem leszünk ellenségek - forgattam a szemem mosolyogva. 

"De ő ezt a lépést úgy fogja venni, hogy azért csinálod, mert haragszol rá." jelelte. 

-Haragszom rá, de nem ezért akarok elköltözni - mondtam, komolyan gondolva az elhangzott szavakat. -Hanem, mert ott majd egyedül lehetünk és miután betöltötted a tizennyolcat, hozzám költözöl - félénken pillantottam rá, mert őszintén, rettegtem a válaszától. Nem tudhatom, hogy ő szeretne-e velem élni. Szerencsémre azt a reakciót kaptam, amit reméltem; a szokásos mozdulatával beletúrt göndör hajába, majd szélesen vigyorogva simított végig a karomon. Ezt beleegyezésnek vettem. 

"Honnan tudod, hogy még akkor is itt fogtok élni?" kérdezte.

-Mindig lesz egy hely, ahova hazatérhetünk. Darren szerint a turné közben hotelekben fogunk aludni, de ez nem tart örökké - tártam szét a karjaimat. -Segíts választani! - kértem őt, mire közelebb csúszott hozzám és végigmérte a kínálatot. 

Órákig keresgéltünk, ha találtunk egy szépnek ható házat, elmondtuk, hogy mi lehet benne hátrány és már görgettünk is tovább. Teljesen elzsibbadtam, az egyetlen, ami életben tartott Ms. Cox sütije volt és az almalé -pedig nem is szeretem az almát. Már éppen feladtuk volna, amikor felvillant egy ablak. Nagyobb ház, mint amilyet akartam, de egyszerűen tökéletesen nézett ki. És mindenkihez közel volt, negyed óra alatt még Liamhez is eljutok onnan, pedig ő a határon lakik, egy kis túlzással. 

-Tíz percre lesz tőled - mutattam a térképre. A telefonomért nyúltam, bepötyögtem a felírt számot és gyomromban az izgatottsággal vártam, hogy fogadják a hívásom. 

-Agatha Montez, miben segíthetek? - a vonal túlsó végéről érkező határozott hang úgy meghökkentett -mivel nem vagyok hozzászokva a hivatalos telefonbeszélgetésekhez-, hogy hirtelen még a saját nevemet is elfelejtettem.

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!