71.

1.8K 163 19


Az ébresztőórám fülsértő hangon vert fel az álmomból, amit rögtön el is felejtettem, ahogy kinyitottam a szemem. Az időt lecsekkolva hanyatlottam vissza a párnára, miután Harry felé fordultam. Édesen szuszogott mellettem, a karja néha megrándult, ebből vontam csak le, hogy elég messze járhat az álomvilágban. Tegnap este átmentem a cuccaiért, összepakoltam neki néhány ruhát és a nehéz válltáskáját is magammal hoztam. Első nap bedobják őt a mély vízbe, ezt már előre látom. Az anyukája a lelkemre kötötte, hogy Harry semmiképp se késsen a suliból és elkap engem, ha rájön, hogy akár csak egy napot is ellógott a fia. Ígéretet tettem, hogy odafigyelek rá, ha cserébe néha nálam aludhat. Megegyeztünk, Ms. Cox teljesen megbízik bennem, szóval egy rövid beszélgetés után gondtalanul hajtottam haza. 

Az a bizonyos elmaradhatatlan öt perc nem engedte, hogy előbb keltsem fel a göndör angyalt. Hiszen ennyi idő mindig van a lustálkodásra, vagy éppen a visszaalvásra. Majdnem én is elbóbiskoltam, de kényszerből nyitva tartottam a szemeimet, mert nem állítottam új időpontot az ébresztésre. Nem lenne jó, ha már az első nap kihúznám a gyufát Ms. Cox-nál. 
  Harryt a hátára döntöttem -mivel eddig az oldalán feküdt-, amit egy halk, ellenkező sóhajjal fogadott és félrebillentette a fejét. Mosolyogva felé másztam és a párnán támaszkodva hajoltam a nyakához, hogy apró csókokkal ébresszem őt. Rúgott egyet a lábával, miközben élesen beszívta a levegőt és nyöszörögni kezdett. Úgy látom, ő se szereti a korán kelős reggeleket, főleg, ha még suliba is kell mennie. 

Folytattam a bőre ostromlását, ahogy kedvem tartotta és halkan, fojtottan felnevettem, amikor a mellkasomra helyezte a kézfejét és megpróbált eltolni magától. Morcosan indul a nap. Bosszúsan csettintett a nyelvével és az oldala mellé ejtette a kezeit, miközben lassan, laposakat pislogva nézett rám.

-Jó reggelt, baby! - üdvözöltem őt vigyorogva. Grimaszolt egyet, lelökött magáról és a takaróért nyúlt, amit aztán a fejére húzott. -Ejnye! 

Felálltam, az ágy széléhez sétáltam és megragadtam a takaró végét. Az alatta szenvedő felnyögött, amikor lerántottam róla a búvóhelyét. 

"Hagyj még egy kicsit aludni!" jelelte szakadozottan. 

"Talán nem kellett volna hajnali egyig rúgni a port Zaynnel." válaszoltam okoskodva. Kelletlenül felült, feltűnően végigmért engem, majd csücsöríteni kezdett. Eszméletlen aranyos volt, ahogy a nagy ágy közepén ülve, szanaszét álló hajjal és összeragadt szemekkel követelte a reggeli pusziját. A matracra térdeltem, odamásztam hozzá és birtokba vettem az ajkait. Úgy tűnik, valami hadműveletet indít ellenem; kidugta a nyelvét és akaratosan igyekezett a számba hatolni, eközben kinyújtotta a lábait és hátrébb dőlt. 

-Ne próbálj meg elcsábítani - figyelmeztettem megrészegülve.  

"Már sikerült." kacsintott rám. 

-Ha nem készülsz el időben, anyukád kiherél engem - jegyeztem meg bólogatva. A kissé szokatlan kifejezést követően, Harry arcára kiült a rémület, amit csak azután értettem meg, hogy az alsómra simította a tenyerét. Az állkapcsom megfeszült, ahogy próbáltam nem arra gondolni, hogy csupán egy mozdulattal képes lenne máris olyan helyzetbe lökni engem, hogy felrúgjam a fogadalmam és egész nap itthon tartsam őt. Szerencsére elvette a kezét a kényes területről, hogy szavakkal is reagálhasson.

"Az nagyon nem lenne jó." ingatta a fejét. 

-Főleg neked nem, igaz? - kérdeztem kacéran, mire megforgatta a szemeit és az ágy szélére csúszott. 

Ameddig ő felöltözött és elfoglalta a fürdőszobát, én összedobtam két szendvicset neki a suliba és egyet reggeli gyanánt. Azt mondta, nem szereti a büfét, ott mindig minden kaja vagy égett, vagy íztelen, chipseket meg nem vesz, mert utálja, hogy utána kezet kell mosnia. Előkutattam egy műanyag üveget is és teleengedtem vízzel. Miután lejött a konyhába és levágta az egyik székre a táskáját, én gondosan belepakoltam, majd leültem, hogy együtt reggelizzünk meg. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!