11.

2.8K 255 10

-Kit hívtok el a ballagási bálra? - kérdezte Zayn, miközben körbenézett az összegyűlt csapaton. Az osztálytársai, néhány harmadikos és én, elfoglaltuk az udvar közepén hatalmasra nőtt fa köré húzódó hosszú padot.

-Marissa rögtön igent mond, ha előtte gerincre vágom - vihogott fel Andrew, őt pedig a többi agyatlan tuskó követte.

-Szerintem én el se jövök - sóhajtottam.

-Mi van?! - Z hitetlenkedve meredt rám, majd megragadta a karom és az iskola falához ráncigált.

-Most mi van? - kérdeztem ingerülten.

-Ezt én is kérdezhetném - grimaszolt és oldalra biccentett. -Azt hittem, elhívod Anne-t - és való igaz, arra fordítva a fejem megláttam az évfolyam legdögösebb lányát, aki valószínűleg arra vár, hogy felkérjem partnernek -nem akarom tudni, ő milyen értelemben szeretné.

-Miért nem hívod el te? - kérdeztem kötekedve. Z döbbenten hátrált egy lépést, aztán csalódottan felsóhajtott és egy szó nélkül egyedül hagyott. Nem erre számítottam, azt hittem, hogy majd vitába száll velem és leteremt, hogy mennyire ellustultam. Nem rá vall, hogy csak úgy lelép egy feszült helyzet kellős közepén.

Matek óra közepén döntöttem úgy, hogy kifaggatom őt (addig megpróbáltam saját magam kitalálni, hogy mi a baja). Írtam neki egy üzenetet, hogy suli után várom a kapunál, és, hogy ne merjen kibújni a beszélgetés alól. Miután kaptam egy bunkó stílusú "oké"-t, Harry nevére nyomtam az ujjammal.

Ne haragudj, mégsem tudunk ma találkozni!:/ -Én

Történt valami? -Harry

Zayn hisztizik. -Én

Értem. Akkor hazamegyek.:/ -Harry

Hogy? -Én

Itt vagyok a sulid előtt:$ -Harry

Felnézve az órára kiszámoltam, hogy még bőven van húsz perc kicsengetésig. Nem tétlenkedtem, bedobtam a könyvem a táskámba és a tanár meglepett arckifejezését kerülve siettem ki a teremből.

Akkor ne menj el! Mindjárt ott vagyok! -Én

Kettesével szedve a lépcsőfokokat, pár pillanat alatt kiértem az épület elé, ahol Harry mosolyogva tárta szét a karjait.

-Szia! - a szokásos puszim most is az arcán cuppant, majd szorosan magamhoz öleltem, beszívva a kellemes "Harry illatot". Mikor elhúzódtam tőle, kérdőn nézett rám, így nagyot sóhajtva igazítottam meg a vállamon félrecsúszott táskám, közben pedig összeszedtem a tévútra tért gondolataimat. (Valójában teljesen beszippantott a hihetetlen érzés, hogy a karjaimban tarthattam őt..)
-Nincs komolyabb baj, de le kell ülnöm vele beszélni. Mostanában kicsit feszült... - tanácstalanul megvontam a vállam, aztán a telefonomra néztem. -Tizenöt perc múlva csengetnek csak ki, addig mit csináljunk? - kérdeztem. Értetlenül mutatott a suli felé, mire szélesen elmosolyodva válaszoltam: -Hagytam volna, hogy elmenj?

Úgy döntöttünk, hogy abban a kis időben, amit együtt töltünk, elmegyünk fagyizni. Az eleinte kínos csend, ami körbevett minket mikor együtt sétáltunk, mára teljesen eltűnt és nem gondolunk negatívumként arra, hogy nem tudunk útközben beszélgetni. Elkísértem a metró lejáróig és a tölcsér megmaradt részét a kukába dobva fordultam Harry felé.

-Szóval, megnézzük a Bates motel harmadik részét? - kérdeztem, közben két ujjammal egyszer magamra, egyszer pedig rá mutatva. Harry bólintott, majd átfogta a csuklóját. -Holnap átjössz? - legnagyobb örömömre beleegyezett az ötletembe és egy utolsó intés után eltűnt a lejáró árnyékában.

---

-Olyan vagy mostanában, mint egy havibajos kiscsaj - közöltem a nyers tényeket Zaynnel, aki sértődött hangot kiadva magából engedett előre. Ahogy beléptem az első, ami szembetűnt, az Joan szívélyes mosolya volt. A pult mögül integetett, aztán visszatért a poharak törölgetéséhez.

-Dobj meg minket két pohár sörrel! - mondta hangosan Zayn, majd áthajolt a köríves bútoron és két puszival fizette ki előre az italunkat.

-Szó szerint? - hülyéskedett a lány és elénk rakta a még üres üvegpoharakat. -Mi van veletek, srácok? Rég nem jártatok erre - szomorúan előrehajolt és választ várva nézett egyszer rám, egyszer pedig Z-re.

-Még csak most jönnek a záróvizsgák, dolgozunk az új albumon, mindannyiunknak szorosra van osztva az ideje - sóhajtottam panaszosan. Joan együtt érzően megszorította a kezem, majd tovább állt figyelembe véve, hogy a belépésünk óta többen is a pulthoz keveredtek, hogy új kört rendeljenek.
-Szóval, mi bajod van mostanság? - tértem rögtön a lényegre, ahogy Zaynre néztem. Nagyot kortyolt az italából és fintorogva tolta el magától a poharát.

-Kétségbe vagyok esve - nyögte. Féloldalasan elfordult tőlem, arcát a tenyerébe temette és fojtott hangon folytatta. -Jövőhéten vizsga, szart se tudok és hiába fogadtak anyámék magántanárt, attól én még ugyanolyan hülye maradtam és továbbra sem értek, jóformán semmit. Emiatt nem megy a dalszöveg írás sem, és még te is furcsán viselkedsz! Kezdek komolyan kiborulni... - idegesen a hajába túrt és feltűnően kerülte a szemkontaktust.

-De miért nem beszéltünk ezekről eddig? - tettem fel a jogos kérdést. Szerintem evidens lett volna, hogy elmondjuk egymásnak a dolgainkat és ha gáz van, segítettünk volna egymásnak. Mondom én, aki egy szót sem ejt Harryről. Egyszerűen nem tudom, hogyan hozhatnám szóba, de közben a gondolataim kilencven százalékát ő teszi ki.

-Mondom, mert furcsán viselkedsz! Amikor elhívhatnálak dumálni, rögtön lelépsz - nézett rám szúrós szemekkel, azonban ezzel elárulta magát, megláttam könnyektől csillogó tekintetét.

-Zayn! - felpattantam és átöleltem őt. Bűntudatom támadt, amiért elhanyagoltam és nem figyeltem rá. -Szerintem lebecsülöd magad. Nem kellene rágörcsölnöd a vizsgákra, hiszen egy kettest kisujjból kirázol. És többre nincs is szükségünk, nem igaz? Én se magolok rá, mert a minimális szint megvan, ahogy neked is. Gyorsan letudjuk a jövőhetet, a bált és ott hagyjuk azt a kócerájt mindörökké! - olyan nagy beleéléssel beszéltem, hogy mire a mondandóm végére értem, Zayn már halkan nevetett rajtam, de azért egyetértve bólogatott.

-Ügyesen kibújtál a rólad szóló rész alól - jegyezte meg csipkelődve. -A legjobb haverod vagyok!

-Jó, oké... - emeltem fel magam elé a karjaimat védekezve. Rámosolyogtam Joanra, aki a következő pohár sört tolta elénk. -Egy ideje találkozgatok egy fiúval - mondtam.

-Várj...Mi? - Z először értetlenül, majd meglepődve meredt rám. -Találkozgatsz?

-Aham - biccentettem.

-Mióta?

-Úgy három hete...vagy egy hónapja - kínosan vakargattam a tarkóm. Basszus, komolyan nem emlékszem, hogy mikor találkoztunk tudatosan először?

-Remek, legközelebb meg már csak annyit fogsz az arcom elé cseszni, hogy holnap esküvő! - háborodott fel nyíltan, aztán bizalmasan közelebb hajolt hozzám. -Ismerem a csávót?

-Nem igazán - mondtam furcsán nézve rá.

-Miért nem hívod el őt a bálba?

-Mert nem vagyunk együtt...még. És nem az ő világa a zenés, táncolós program - bólogattam. Gondoltam rá, hogy felkérjem Harryt, de hamar rájöttem, hogy csak kínos pillanatokat szereznék mindkettőnknek.

-Haver, énekes vagy egy bandában. Biztos jó választás?- kérdezte Z kételkedve, azonban engem semmi nem tudott kilökni a nyeregből. Akarom Harryt, erről semmi és senki nem tudja megváltoztatni a véleményem.

-Tudod, ő más, mint a többi - mosolyodtam el halványan.

-Fúj, ez de nyálas volt - hőkölt hátra Zayn és fintorogva törölte le a nem létező nyáláradatot az arcáról.

-Csak nem szembeköpted magad? - beharaptam a szám, hogy komolyan tudjak ránézni, de ahogy az arcomba nyomta a felmutatott középső ujját, kitört belőlem a nevetés.

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!