43.

2K 169 7


"Nyugodj meg!" Harry átfogta a csuklóimat és a dereka köré fonta remegő karjaimat. Nem szóltam semmit, a vállára hajtottam a fejem és megpróbáltam kizárni a körülöttünk folyó zsongást. Mindenhol emberek, fülükre akasztott szerkezettel, abba beszéltek -jobban mondva, ordibáltak, mivel ők se tudtak eligazodni a hangzavarban. 

Életemben nem izgultam még ennyire. A hideg ráz, közben izzadok és remegek. A gyomrom már századjára próbálja jelezni, hogy nem minden oké odalent, hamarosan viszont láthatom az Empizzázóban evett ebédemet. Lehunytam a szemeimet és mélyen beszívtam Harry különleges illatát, közben magamra parancsoltam, hiszen nem a kivégzésemre visznek éppen. 

Ez az első igazi koncertünk... És ezzel tényleg nem lenne baj, de most száz néző, hallgató helyett több ezer várja, hogy élőben is játszunk dalokat az új, kiadott albumról. Túl sokan vannak, szerintem egyikünk se számított ekkora tömegre. 

-Muszáj ezt az út közepén? - kérdezte Shane, és azt hittem ezzel el is siet mellettünk, ám megállt és a kezembe nyomott egy mikrofont. Kelletlenül húzódtam el Harrytől. -Nincs rajta kapcsoló. Semmit nem kell tenned vele, majd én szabályzom a hangerőt. Amikor magas hangok következnek, kicsit tartsd el a szádtól. Megvan? Vagy mondjam el még egyszer? - kérdőn meredt rám, bizonyára látta rajtam, hogy szavainak kábé a negyedét se fogtam fel. Ennek ellenére megráztam a fejem és ő már ment is tovább. 

"Nézzük meg a többieket." ajánlotta Harry és az öltözők felé indult, de előtte megfogta a kezem, nehogy lemaradjak, esetleg elájuljak, vagy kikészítsem Darrent, hogy nekem ez mégse fog menni. A tágas helyiségbe lépve, két tükrös asztal előtt ült Liam és Zayn, Eleanor kettőjük között ugrált, hogy minél hamarabb végezzen a tökéletes kinézetükkel. 

-Mizu? - keserű mosolyt váltottunk Z-vel. Legalább nem én vagyok az egyedüli, aki retteg a következő két órától. Mondjuk, ez nem nyugtat meg. 
 Harry eldőlt a falhoz tolt, rövid kanapén és a bokáit összekulcsolta a karfán. Kezeit a tarkója alá nyomva pillantott rám, és én megpróbáltam felszívni magam az őt elárasztó nyugalomból. 

-Mi baj történhetne? - szólalt meg Liam, hosszas csend után. -Elvégre, ha rontunk a szövegben, majd elvicceljük a dolgot.

-Szerintem első fellépőként nem kéne elviccelni - adtam hangot a véleményemnek. A tükörből kereste meg a tekintetem, úgy döntötte el, hogy ezt most gúnynak szántam és meg kéne sértődnie, vagy csak az izgalom okozta félelem hozta ki belőlem. 

-Srácok, ha ennyire rettegtek tőle, menjetek haza - mondta Eleanor. A szemeim elkerekedtek, de nem csak nekem. Liam és Zayn is döbbenten feszültek meg a székükben. -Bár, szerintem nem vagytok ti olyan gyávák, hogy ne tudjatok annak élni, amit szerettek csinálni. Csak élveznetek kell, a rajongóitok vannak itt, nem holmi szakértők, akik majd a koncert után belekötnek minden mozdulatotokba - magyarázta, miközben hajlakkot fújt Liam égnek állított tincseire. Véleményét némaság követte, hiszen mind tudtuk, hogy igaza van. Miért nem tudjuk egyszerűen csak élvezni az egészet? 
Talán, miután fellépünk a színpadra, minden megváltozik. 

-Hol leszel? - kérdeztem, mikor visszatértünk a színpad mögé, ezúttal már a srácok is csatlakoztak hozzánk. Harry körbenézett, majd megvonta a vállát. 

"Szerintem Eleanorral a színpad mellett." jelelte. Jó, úgy majd rendesen rálátok. Ha tényleg gond lenne, ő ott lesz....és megment. 

-Ha meghalnék ezen az estén... - kezdtem, azonban Harry elhallgattatott egy legyintéssel a tarkómon.

"Ne beszélj hülyeségeket. Szuperek lesztek, biztos vagyok benne!" halványan elmosolyodott és a nyakam köré fonta a karjait. Azt hiszem, most jött el az a bizonyos pillanat, amikor mindkettőnket sajnáltam. Őt azért, mert nem hallhatja, mert nem lehet élménye abban, amiben nekem, magamat pedig azért, mert képtelen vagyok megmutatni neki, mit tudok. Hogy mire vagyok képes. A büszke pillantása soha nem lesz teljes. Azt látja, hogy ki merek állni több ezer ember elé, hogy legyűröm a félelmem, de, hogy miért teszem mindezt, nem fogja megérteni. 
A szemeim könnybe lábadtak és erősebben szorítottam a derekát. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!