89.

1.4K 131 24


Miért nem írtál tegnap?:( -Baby

Ne haragudj, elfelejtettem visszakapcsolni a mobilom:/ -Én

Beszéltél Zaynnel? -Baby

Igen, minden okés. -Én

A bejárati ajtó hangos csapódását hallva összerezzentem és még inkább az engem körbeölelő pokrócba bújtam. 
Nemrég értem haza, első utam a fürdőszobába vezetett, ahol vettem egy forró zuhanyt, aztán letelepedtem a nappaliban és reméltem, hogy valahogy sikerül elérnem, hogy a kanapé magába szippantson. 

Biztos? -Baby

Mi volt anyukáddal? -Én

Örült, hogy hazajöttem. Kaptam egy kis fejmosást és fenyegetést, hogyha nem végzem el a sulit, apu irtó dühös lesz rám és nem fogja megbocsátani, de ezen kívül minden ugyanolyan, mint egy hónappal ezelőtt:) -Baby

De azért ne menjek a házatok közelébe, ugye? -Én

Ne... -Baby

Gondoltam:( -Én

Ma dolgozol? -Baby

Lesz egy rövid megbeszélés. Utána azt hiszem megyünk a srácokkal, kicsit kiengedjük a gőzt.:) -Én

Akkor nem találkozunk? -Baby

Elmegyek érted a suliba. -Én

Várlakˇˇ -Baby

Legalább vele minden rendben. Éreztem, hogy Ms. Cox engem fog hibáztatni, és igaza is van. Nem tudom, hogy meddig fog haragudni rám és nem jut eszembe semmi, amivel jóvá tehetném a hibámat. 

Egyedül voltam a házban. Zayn lelépett, ötletem sincs hova mehetett, de ha megkérdeztem volna se tudnám, mert nem szól hozzám. Vagy csak nem vette észre, hogy itthon vagyok. 
A fülemhez emeltem a telefont és a melegítő nadrágom kötőjét babrálva vártam, hogy a szeretett hang válaszoljon a hívásomra. 

-Louis?

-Anyu... - sóhajtottam. Sírhatnékom támadt arra gondolva, hogy mennyire messze vagyunk egymástól. Eddig nem foglalkoztam vele, mert volt mivel lekötnöm magam, de most... Van, amikor úgy érzi az ember, hogy az egész világ ellene fordult. Ekkor nem is vágy másra, csak az anyukája ölelésére és nyugtató szavaira. 

-Tudod, hányszor hívtalak? - dorgált meg halkan. -Úgy aggódtam érted!

-Tudom. Sajnálom... - hajtottam le a fejem. Bárcsak itt lehetne mellettem. 

-Mi történt? Néhány hete beszéltem Zaynnel, de egy épkézláb mondatot se tudtam kihúzni belőle! - panaszkodott és hallottam, hogy lekapcsolta a tévét. Örültem, hogy nem dolgozik, vagy ilyesmi, mert már minden bizonnyal elég nagy a pocakja. 

-Kicsit túlterheltem magam - vallottam be őszintén. -Azt hittem, hogy néhány nap pihenés jót fog tenni. Elvittem Harryt San Franciscoba. Gyönyörű házban szálltunk meg és nagyon jól éreztük magunkat - ködösítettem a történteket. 

-És bevált? - kérdezte kíváncsian. Szomorúan elmosolyodtam és felhúzva a lábaimat, a térdemnek támasztottam a homlokom.

-Nem... - feleltem rekedten. -Nem szabadott volna elmennem.

-Nem szabadott volna? Miért nem? Elvégre saját akaratod van, azt csinálsz amit akarsz! Persze határokon belül...

-Anya, ez nem így megy - forgattam meg a szemeimet. -Ha apa lelépne egy szó nélkül hetekre, szerinted utána még meglenne az állása? 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!