19.

2.6K 207 9

Belesüppedtem a babzsákfotelbe, míg Zayn az egyik bőrfotelt ragadta meg és tolta közelebb hozzám. Keresztbe feküdt el rajta, lábait lelógatva a karfáról és a telefonját nyomkodva döntötte a fejét a háttámlának. Egyre kellett idejönnünk a stúdióba, de Z és én előbb érkeztünk. Délelőtt beültünk az Empizzázóba kajálni, aztán hiába próbáltuk deszkázással eltölteni az időt, túl meleg volt és a kedvünk sem állta a folytonos gurulást. Liamet és Edwardot szombat óta nem láttuk és nem is adtak életjelet magukról, ami engem egy kicsit aggasztott. Leléptek a buliból egy szó nélkül, aztán fel se hívnak vagy küldenek egy üzenetet. Nem fogom szóvá tenni, mert jobban belegondolva, akár mi is érdeklődhettünk volna felőlük.

-Szerinted? - az ölembe dobta a telefont. Kíváncsian olvastam el a jegyzetekben megírt szöveget, majd elismerően néztem Z reménykedő arcára.

-Ez nagyon jó! Érdekes, hogy pont azt a szálat fogtad meg, ahol a kapcsolat mindkét tagja fél valamitől - most, hogy ezeket a szavakat kiejtettem, tényleg megdöbbentő, hogy Zayn ilyesmiről írt.

-Ez a dal rólatok szól - vonta meg a vállát, majd kikapta a kezemből a telefonját.

-Tessék? - homlokom ráncolva nyomtam feljebb magam, sikertelenül. A babzsákfotelek átka, hogy hiába akar az ember felkelni belőlük, ezt szinte lehetetlen elérni anélkül, hogy előbb a földre kússz és csak aztán állj fel.

-Rólad és Harryről - biccentett felém Zayn. Hitetlenül szusszantam egyet és inkább nem mocorogtam.

-Nem félünk semmitől - mondtam. Nem értem honnan veszi, hogy bármi probléma lenne a kapcsolatunkban Harryvel. De őszintén érdekel amit gondol, mert úgy ismer, mint a tenyerét, és általában előbb észreveszi rajtam a dolgok változását, mint én magam. Az utóbbi súlyos veszekedésünk (ami csak részéről zajlott le, mert én voltam a sértődött fél) is erről tanúskodik.

-Aha. Akkor miért nem beszéltek már napok óta? És miért viselkedsz furcsán, ha szóba hozzuk őt? - végre letette a telefonját és minden figyelmét nekem szentelte. Széttártam a karjaimat, de mielőtt megszólaltam volna, kelletlenül csettintettem egyet a nyelvemmel.

-Mert táborban van! Nincs térerő - adtam a logikus választ.

-És a második kérdésemre mi a válasz? - előrébb dőlt, idegesítően közel hajolva az arcomhoz.

-Bonyolult, Zayn - sóhajtottam. Kénytelen voltam egyetérteni vele. Tényleg érzékenyebbé válok, ha Harryről van szó.

-Azt látom, hogy totál bele vagy zúgva - mosolyodott el barátságosan, oldva bennem a feszültséget.

-Van erre valami gyógyszer? - kérdeztem fojtott hangon, mire Z hangosan felnevetett és tenyerével párszor megütögette a térdem. Visszadőlt a fotel háttámlájához és hamar komoly arckifejezéssel meredt rám, várva, hogy magyarázatot adjak az elmúlt másfél hónap eseményeire.

-Mitől olyan különleges? - a szemeit forgatta, mikor látta, hogy milyen nehezen szólalok meg magamtól.

-Nem tudom! - feleltem pár perc elteltével. Kiborulva kezdtem hadonászni. -Pont ez az, hogy teljesen átlagos dolgokat csinál. De valahogy ő mégis másmilyenné teszi ezeket a dolgokat, érted?

-Hát...Nem - ingatta a fejét értetlenül. Hosszasan kifújtam a levegőt és tekintetem az ablakra szegezve folytattam.

-Nekem már az is csodálatos és földöntúli, ha mosolyog. Félelmetes, de így van. Tudod, ő nagyon kedves, vicces és érzékeny, de még ez is olyan aranyos benne, hogy néha csak fogom a fejem amiért nem tudok mellette normálisan gondolkozni! Nyitott mindenre, annyira barátságos még a bunkó faszfejekkel is, érted? - mély levegőt vettem. A szemem sarkából apró mozgást láttam, de már csak azért sem szakítottam el pillantásom az üvegről. -És gyönyörű. Kihozza belőlem azt az énemet, amiről nem is tudtam ahogy azt sem, hogy egyáltalán létezik ilyen oldalam! Ez az, ami nektek furcsa. És nekem is. És basszus, Zayn! Harry süketnéma! - nem törődve a babzsákfotel leláncoló működésével, feltápászkodtam és zaklatottan néztem le a barátomra, aki keresztbe tett lábbakkal, ölében egy tollal és papírokkal, láthatóan nagyon koncentráltan figyelt engem.
-Mi a...?

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!