45.

1.7K 168 24


-Niall! Nagy baj van! - kiabáltam az ajtót csapkodva. Motoszkálást hallottam bentről, majd mogorva választ.

-Hagyj békén! - dühösen, majdnem betörtem a kulcsra zárt ajtaját. -Mi a franc van?!

-Los Angelesbe kell mennünk! Most! Harryék kórházban vannak! - a sírás kerülgetett belegondolva, hogy nem láthatom Harryt, csupán egy óra múlva, ha szerencsénk van. 

-Mi van? - hirtelen kitárult előttem az ajtó és Niall elkerekedett szemeivel találtam szembe magam. 

-Siess! Hívom Liamet! - ezzel le is rohantam a lépcsőn és már útközben tárcsáztam az egyetlen autós segítségünk számát. Ms. Cox a kanapén ült a nappaliban és maga elé meredve igyekezett felfogni, hogy a családja autóbalesetet szenvedett. Meg kell tartanom a hideg vérem, pedig én is legszívesebben bömbölnék és ordibálnék, mert semmi konkrétat nem mondtak. 
-Szükségem van rád!

-Most? Louis, nem érek rá... - szólt a másik oldalról Liam nyafogva. 

-Basszus, ez fontos! Kérlek! Harry bajban van! - a kétségbeesés végigmarta a torkomat. Nem ér rá? 

-Mi történt? - kérdezte. Úgy éreztem, felesleges köröket írunk le.

-Autóbaleset... - nyögtem elkeseredetten. Nem válaszolt, egy másodperccel később pedig csak a folytonos búgást hallottam a telefonban. 

-Ez az én hibám... - motyogta Ms. Cox. Leguggoltam elé és két tenyerem közé fogtam a kezét. 

-A barátom mindjárt itt lesz. Elvisz minket Harryékhez, rendben? - lassan beszéltem, hogy biztosan felfogja a szavaimat. Aprót bólintott, majd felpattant és az emeletre rohant. A bejárati ajtó kicsapódott és Zayn száguldott be rajta, ezzel egyetemben pedig Niall ugrott le a lépcső utolsó fokáról. Végignéztem, ahogy a barátom átöleli a szőkeséget, aki valamit elfojtott hangon motyogott. 

-Mi történt pontosan? - kérdezte Z, miközben rám emelte a tekintetét. 

-Nem tudjuk. Nem mondtak semmit - tártam szét a karjaimat, a tanácstalanságomat akartam ezzel kifejezni, de még mielőtt a kezeim tehetetlenül az oldalamnak csapódtak volna, Zayn elengedte Niallt és engem vont szoros ölelésbe. -Hogyhogy itt vagy?

-Niall írt egy sms-t. Rögtön metróra ültem - sajnálkozva veregette meg a vállam. Éppen, mikor Ms. Cox egy táskával a vállán tért vissza hozzánk, a ház elől folytonos dudálás hallatszott. Amilyen gyorsan tudtunk, beültünk az autóba és Liam egy szó nélkül lépett a gázra.

-Autópályán megyünk. Ha nem lesz probléma, fél óra alatt ott leszünk - mondta pár perc elteltével. Olykor a mellette ülő, sírdogáló nőre pillantott, de figyelmét az útnak szentelte. 

Megpróbáltam felhívni a kórházat, hogy addig se legyünk tudatlanul, azonban semmilyen információt nem adhattak ki igazolvány nélkül. Idegességemben majdnem kihajítottam az ablakon a telefonom, de miután a hívott fél száma eltűnt, a háttérképem megállásra utasított. Valószínűleg Zayn is észrevette, hogy a képet bámulom szüntelenül, amin Harry és én mosolyogtunk a kamerába és biztatóan a térdemre tette a kezét.

-Minden rendben lesz - mondta halkan. Niall felnyögött tehetetlenségében és hátrahajtotta a fejét.

-Elmondták volna, hogy meghaltak, nem? - kérdezte félrebeszélés nélkül. Élesen beszívtam a levegőt, mert az, hogy ő gondolt erre az eshetőségre, kétségbe ejtett engem is. 

-Nem haltak meg! - nyöszörögtem. 

-Borzasztóan megbántottam Harryt! - siránkozott tovább. Nem akartam, hogy magában gyászolni kezdjen. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!