91.

1.5K 128 22


Attól függetlenül, hogy a bandának nem számít, milyen nap van, valami programot mindig kapunk, én imádtam a hétvégéket -még mindig. Ha lenne egy naptáram, égő pirossal kihúznám az összes szombatot és vasárnapot, de tudtam, hogy nem sokáig fogok így vélekedni. Kevesebb, mint fél év múlva Harry elvégzi az iskolát, és akkor már nem fog számítani, hogy hétköznap van, bármikor együtt lehetünk. Most viszont meg van kötve a kezünk, főleg az idióta ötletem miatt -később bevallottam, hogy hülyeség volt lelépni- Ms. Cox nem engedi, hogy Harry nálam aludjon. Sőt, még azt is megszabja, hogy csak tanulás után találkozhatunk, ami nem mindig jön össze tekintve, hogy az interjúk általában délutáni időpontban vannak, a koncertek pedig este. Harry nem száll szembe az anyjával, mert bevallja, hogy igaza van, én pedig azért nem, mert félek már csak attól is, ha beszélnem kell vele. Annyira kimért lett és undok, amit valahol megértek, de mindenkinek jár a megbocsátás...

Szóval a hétvégéket kihasználjuk, mert csak ekkor lehetünk kötetlenül együtt. A mostani szabályoknak megfelelve, péntek esténként megyek Harryért, aki már a ház előtt szokott várni a táskájával, nálunk töltjük a hétvégét és vasárnap délután viszem haza, mert általában akkor pótolja a kimaradását. 

Jobban megbecsülöm a reggeleket, amikor mellette ébredhetek és szinte egész nap rajta lógok. Ma kedves volt és csinált reggelit mire felébredtem, csak ezért nem kezdtem hisztizni, hogy miért nem maradt mellettem még egy kicsit. A közös étkezés után viszont nem hagytam neki szabad teret, és ezt szó szerint értem. Végig a nyakában voltam ameddig az ebédet készítette és minden alkalmat megragadtam, amikor megállt egy pillanatra a pult előtt, és átöleltem őt, arcomat az imádott göndör tincsek közé fúrtam és idiótán vigyorogtam. Amikor leült, hogy megnézzen valamit a laptopomon, odahúztam mellé egy széket és a vállára hajtottam a fejem, miközben mélyeket szippantottam az illatából. Aztán a nappaliba költöztünk, hogy megnézzünk egy filmet, aminek még a címét se tudom, mert azzal voltam elfoglalva, hogy a mellettem fekvő csodát pásztázzam. És a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam amikor apró puszikat kaptam a számra. 

"Cica, ugye a fürdőbe nem fogsz követni?" fordult felém és vidáman kuncogott. Belehalnék, ha nem láthatnám a mosolyát. 

-Nem - mondtam zavartan. 

"Kár, pedig este zuhanyozhatnánk együtt." kacsintott rám.

-De! - bólogattam javítva magam. 

"Szeretem, amikor ilyen bújós vagy." jelelte, majd a hajamba túrt és a másik oldalra állította a frufrumat. 

"Csak ne unj meg..." néztem félre, de nem sokáig bámulhattam a szőrmés szőnyeget, mert Harry az állam alá nyúlt és kényszerített, hogy szigorúan villanó szemeibe nézzek. Nem felelt semmit, mégis éreztem, hogy nem szabad ilyen témát feszegetnem, mert szerinte ez ostobaság. 
A vállamba kapaszkodott és az ölembe ült, miközben cinkosan rám mosolygott és közelebb hajolt hozzám. 

Úgy kaptam az ajkai után, mint szomjazó a hűvös víz után. Karjait a nyakam köré fonta és a térdeire támaszkodva emelkedett feljebb. Követtem a mozdulatot, a fejem a kanapé támlájának döntöttem és élveztem, ahogy a testem reagált Harry érintéseire. Két tenyere közé fogta az arcomat, hüvelykujjával cirógatott és belemosolygott a csókba, mikor megremegve sóhajtottam fel.
  Felnyúltam és a hajába túrtam, megérezve az ujjaimra tekeredő tincseket pedig olyan nyögés tört fel a torkomból, hogy hirtelen elszégyelltem magam, főleg, hogy Harry elhúzódott tőlem és egy mindentudó vigyorral nézett le rám. 

-Gyere vissza! - kérleltem, de végül csak egy gyenge puszit kaptam, majd a göndör leszállt rólam és a távirányítóért nyúlt. 
-Kösz... - zsörtölődtem tudva, hogy nem hallja amit mondok. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!