37.

2.9K 192 19


A lehető legnagyobb csendben töltöttem meg Zayn vízipisztolyát, közben füleltem, nehogy idő előtt felébredjenek. Először az ő szobájába mentem, lábujjhegyen lépkedve közelítettem meg az ágyát és alig bírtam ki nevetés nélkül. Másodpercekig néztem a kitekeredve fekvő barátomat, majd vettem egy nagy levegőt és hirtelen felugrottam mellé.

-Itt az ideje felkelni! - kiabáltam, miközben a pisztollyal lőttem rá a hideg vizet. -Keeeeeelj feeeeeel! - nyújtottam el a szavakat. Félreugrottam, mikor káromkodni kezdett, mert ráléptem a kezére. -Hoppá, bocsi! - röhögtem az arcába fröcskölve. Ekkor kinyúlt, megragadta a bokámat és akkorát rántott rajtam, hogy majdnem lezúgtam az ágyról. -Na!

-Fogd be - morogta átfordulva a másik oldalára, az ágyneművel törölte meg az arcát. -Fogd be a szád, és tedd le azt a kibaszott pisztolyt.

-Hét óra van! - mondtam szándékosan hangosabban. 

-Dugulj már el! - hallatszott át a falon Niall hisztérikus kiabálása. 

-Itt az ideje felkelni - énekeltem a plafon felé emelve a "fegyvert". -Itt az ideje felkelniiiiii!

-Louis, ha nem hallgatsz el, leütlek - emelte fel a fejét Z és olyan komolyan nézett rám, hogy egy pillanatra tényleg megijedtem tőle. Nagyot nyelve kúsztam ki az ágy szélére. 

-De hát hét óra van! - motyogtam, akár egy kisgyerek. Eszembe jutott egy frappáns ötlet, amivel tudtam, csak még jobban kihúzom a gyufát, de hát Liam engem bízott meg az ébresztéssel...

Felálltam és a takarót fogva rángattam ki Zayn alól, aki újra az álom és ébrenlét között lebegett. Na nem, nem fog visszaaludni! A lábaira tekertem a vékony anyagot, jó erős csomót kötöttem és a szélét szorítva kezdtem húzni. Z szemei kipattantak, hirtelen felült, de akkor már az ajtónál tartottam és nem tudott mit tenni, jött velem.

-Louis! Mi a szar?! - a bokájához kapott, ám végül mégis csak az ágy lábát fogta meg és, mintha az életéért küzdene, úgy ölelte magához a rozoga fát. 

-Engedd már el! - nevettem erősebben rángatva őt. 

-Kizárt! Segítség! Meg akar ölni! - kiáltotta, az egész nyaraló tőle zengett. 

-Attól még, hogy összekötöztem a lábad és el akarlak hurcolni, meg van nálam egy pisztoly, nem akarlak megölni - rájöttem, hogy mennyire ellentétesen hangzottak a szavaim. Képzeletben a homlokomra csaptam és terpeszbe állva, apránként hátrálva akartam őt elszakítani az ágytól, de ekkor egy mellkasnak ütköztem, és mielőtt megfordulhattam volna, a jeges víz beborította a testem és egy vödör fityegett a fejemen. 

-Jó reggelt, Louis! - tompán érzékeltem, ahogy Niall kikerül és kiszabadítja Zaynt. 

-Meg fogom bosszulni - mondtam a vödör alól és megfordulva, felszegett orral akartam távozni a szobából, de mivel az ég világon semmit nem láttam, szerencsésen nekimentem a falnak. Lekaptam a fejemről a műanyagot és egy műmosollyal az arcomon fordultam vissza a srácok felé, akik már könnyesre röhögték magukat. -Nagyon megfogjátok járni - tettem ígéretet. 


Az étteremben ülve vártuk, hogy kihozzák a rendelésünket. 

-Zayn, ne bámulj már - sóhajtottam, mire az előttem ülő kiengedte az ajkai közül a szívószálat és félretolta az italát. 

-Ez akkor is nagyon durva! - vetett egy félpillantást az oldalamnak dőlt Harryre. Az étlapot olvasgatta, bár már kiadtuk, hogy mit kérünk. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!