97.

1.3K 133 15


Kezeimet a számhoz emelve fújtam meleg levegőt lefagyott tenyereimbe mikor megálltam egy percre, hogy szemügyre vegyem a majdnem elkészült hóemberünket. Harry a kiálló domborulatokat simította le, vagy éppen kipótolt egy hiányzó részt, nagyon úgy tűnt, hogy sehogy se zökkenthetem ki a munkából.

A művünk végül nagyobb lett, mint terveztük, talán ezért tetszett annyira a göndörnek, mert magasabb volt nála és úgy éreztük, valami maradandót építettünk, még akkor is, ha lehet, hogy holnapra elolvad az egész. Tényleg a fejébe vette, hogy a miénk legyen London legjobb hóembere.

"Kell neki orr." jeleltem miután közelebb léptem hozzá. Bólintott, de nem különösebben foglalkozott velem. Sarkon fordultam és lecsekkoltam Zaynéket, de ahogy megláttam, mit hoztak össze három óra alatt, elkapott a nevetés és hiába igyekeztem visszafogni magam, ha nem lett volna hideg, szerintem még a könnyeim is kicsordultak volna.

-Min röhögsz? - vetette oda Z és összefonta maga előtt a karjait.

-Semmi, semmi - csapkodtam a térdeimet.

-Kigúnyolod Olafot?! - sipított Niall és lehajolt, hogy „vállon" veregesse a térdéig érő hókupacot. -Ne aggódj, megvédelek - gügyögte, majd elszántan nézett fel rám. A nevetőrohamom csillapodott, sőt, még a mosoly is lefagyott az arcomról mikor a szőke egy hógolyót gyúrva közeledett felém.

-Mit csinálsz? - kérdeztem ijedten és lassú lépésekkel hátráltam. Az időjárás ellenére egyből levert a víz és éreztem, ahogy a tarkómon végigfut egy izzadtságcsepp. -Niall?!

-Ne nevesd ki Olafot! - mutatott rám, majd felém dobta a hógolyót, ami a vállamat találta el akkora erővel, hogy megtántorodva, tátott szájjal bámultam az előttem álló fiúra.

-Eszem ágában sincs! - emeltem magam elé a kezeimet. Megnyugodtam, hogy a dühe felém irányul és rajtam is vezeti le, ugyanis halál komolyan venném, ha a hóemberünket zúzná szét bosszúból. Nem csak az én, hanem Harry haragjával is szembe kéne néznie, lehet, hogy pont ezért változtatott célirányt, amikor térdre vetette magát és újabb hóbombákat gyúrt.

-Sose leszünk kész! - sóhajtotta Liam, feltehetőleg Zaynnek, de ő mintha meg se hallotta volna, tapsolt egyet és Niall mellé ugrott.

-Vicceltem, oké?! - próbáltam menteni magam, de tudtam, hogy csak az időmet vesztegetem. Nem volt más választásom; harcba kellett lépnem.

Elfutottam a kert végébe, hogy előnyhöz jussak és amikor meghallottam a szitkozódásokat a hátam mögül, ördögi vigyorra húzódott a szám. Nem foglalkoztam azzal, hogy a kesztyűm már vagy két órája teljesen elázott és szinte alig éreztem az ujjaimat, rekordsebességgel gyúrtam a fegyvereimet, közben néha hátrapillantottam, nehogy hamarabb elkészüljenek mint én. A legtöbb havat felhasználtuk az építéshez, ezért csalnom kellett, átugrottam Zaynék térfelére és amilyen gyorsan csak tudtam, feltorlaszoltam magam elé egy falat, ami éppen akkora volt, hogy hasra fekve megvédett a támadástól. A földre térdelve egymásra rakosgattam a hógolyókat és amikor Niall felkiáltott, elindítottam a röpke öt perc alatt létrehozott lavinámat.

Az tök mindegy, hogy szinte egyszer se találtam el őket.

-Béna vagy! - kuncogta Z, majd oldalba bökte Niallt, aki biccentett egyet és ekkor rájöttem: vesztettem.

Ameddig a szőke támadását védtem ki, Zayn lerombolta a falamat és a megmaradt hógolyóval ostromolt.

-Feladom! - nyüszítettem miközben a kapucnimhoz nyúltam, de csak annyit értem el vele, hogy a nyakamba dobált hómennyiség lecsúszott a pólóm alá. -Bassza meg!

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!