84.

1.6K 141 16


Alig fogtam fel a történteket, az érzések kavarogtak bennem és nem tudtam, miként álljak a dologhoz. Azok az emberek, akik a tudatlanság és ártatlanság csapdájában egy hideg, sötét cellába kerülnek, mit csinálnak? 
 Próbáltam magam biztatni, hogy majd egy jó ügyvéd segít rajtunk és hamar elfelejthetjük ezt az időszakot, holott éreztem, minden még csak most kezdődött. 

Zaynre néztem, mikor a szája elé emelve tenyerét tüsszentett, majd fintorogva húzódott közelebb a kemény ágyhoz. Egy szót sem szólt, és ez megvallva az őszintét; rohadtul idegesített. Miért nekem kell belőle kihúznom a miérteket? 

-Tudod, egy kicsit átvertnek érzem magam - mondtam lenyelve a durvább stílusú megjegyzésem. Jelen pillanatban nincs előttem, hogy a legjobb barátom, legszívesebben nekiugranék és elintézném, pont úgy, ahogy ő tette Edwarddal.

-Nem volt szükségem a szent szövegedre, bocsi - grimaszolt, miközben a falnak dőlt. Fejét hátradöntötte, kezeivel átkulcsolta a lábait és a plafonra meredt. 

-Hogy lehetünk mi barátok? - kérdeztem csalódottan. Z csak egy félpillantást vetett rám, próbált úgy tenni, mintha nem érdekelné semmi, de én tudtam; sikerült bűntudatot ébresztenem benne. 

-Mióta ítélsz anélkül, hogy egyáltalán fogalmad lenne a dolgokról? - gúnyolódott. 

-Amióta nem szólsz hozzám, pedig lenne miről beszélnünk - vontam vállat. -Miattad vagyok itt.

-Nem kértem, hogy ott legyél - morogta. 

-Francba, Zayn! Mit kellett volna csinálnom? A barátod vagyok, természetes, hogy segítek! 

-Ha segíteni akartál volna, nem állítasz meg. Edward megérdemelte, amit kapott - biccentett. 

-És megérte? - hunyorogtam felé. -Megérte elijeszteni Niallt magad mellől? Megérte kockáztatni a bandát? Hm?!

-Én is megijedtem! - tárta szét a karjait. -Tudtam, hogy egyszer visszatér, de nem gondoltam, hogy most!

-Még mindig nem tudom, hogy mi volt köztetek - mondtam halkabban. Kelletlenül felsóhajtott és a földre szegezte szemeit. Közelebb akartam menni hozzá, valami mégis egy helyben tartott. Az eszem azt mondta, maradjon meg ez a három méter távolság. 

-Edward énekelni akart. Azt tanácsoltam neki, hogy inkább maradjon a doboknál, mert nincs jó hangja. Berágott rám és megfenyegetett, hogy akkor kilép a bandából, amit nem akartam. Egy csapat voltunk. De minden tönkrement... Nem voltunk már olyan jó barátok, mint régen és többször akart nekem keresztbe tenni Darrennél...

-Mikor? - szóltam közbe értetlenül. 

-Mit gondolsz, miért lett kevesebb szövegem az első albumban? 

-Azt hittem az közös megegyezésen alapult - suttogtam meglepődve. Előttem folytatták a harcot, és én semmit nem vettem észre belőle.

-Ekkor már én is dühös voltam, de igazán ott borult el az agyam, amikor közölte, hogy mégis kilép. Bementem Darren irodájába és aláhamisítottam a szerződésfelbontás apró betűs részét... Így Edward a pénz negyedét se kapta meg - sóhajtotta. -Amikor rájött, hogy én tettem, újra megfenyegetett, hogy ezt még visszakapom, csak sokkal fájdalmasabb módon. Nyilván kivárta a megfelelő pillanatot és rászállt Niallre, de biztos vagyok benne, hogy téged is behálózott volna.

-Nem hinném, hogy... - kezdtem ellenkezni, azonban az ajtó fülsértő nyikorgása megszakította a gondolatmenetemet. Felkeltem a földről és a rácshoz léptem, hogy mielőbb rálátást kapjak a látogatónkra. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!