Süketnéma {Larry Stylinson}

53.

Kérlek, Harry! Ne hagyj figyelmen kívül... -Én

Szeretlek -Én

Nem tudom, voltam a házatoknál és Niall azt mondta, nem vagy otthon.. -Én

Biztosan hazudott. -Én

Mindenesetre, örülök, hogy apukád egyre jobban van. Nagyon erős férfi, ha már három nappal az ébredése után próbálkozik a járással:) -Én

Nem akartalak megbántani. Féltelek és felidegesített, hogy Jeff hozzád ért, hogy nem vetted észre mit csinál -Én

Meg kellene ezt beszélnünk. -Én

Kérlek írj vissza, nagyon hiányzol -Én

Harry? Azt mondtad szeretsz engem -Én

Akkor meg kéne bocsátanod a hülyeségem. Én csak aggódtam érted, nem csináltam semmi mást:(( -Én

Írj vissza... -Én

Szeretlek -Én

-Talán jobb lenne, ha békén hagynád - szólalt meg mellettem Zayn, miközben felém nyújtotta a félig megevett müzli szeletet. Megráztam a fejem és visszapillantottam a telefonom kijelzőjére. -És enned kellene.

-Nem vagyok éhes - mondtam. 

-De már két napja nem is ettél semmit - sóhajtotta rosszallóan. -Rendelek pizzát és nézünk valami filmet, oké?

-Nem kell folyton mellettem lenned, ugye tudod? - fordultam felé felvont szemöldökkel. Megvonta a vállát és megengedett egy félmosolyt.

-A legjobb barátod vagyok - felelte. -És nem szeretem a depis Louist - folytatta fintorogva.

-Szerinted megbocsáthatatlan dolgot tettem? - kérdeztem elkeseredetten.

-Nem. Már mondtam, hogy szerintem jogos volt a viselkedésed. Csak Harry ezt nem tudta hova tenni, mert még sosem bántál vele így. Mindig a tenyereden hordoztad és egy rossz szót se szóltál, ha jól emlékszem, minden veszekedéseteknél te akartál békülni - mutatott rá a lényegre. 

-Nem akarom elveszíteni őt - motyogtam. Könnyes szemeimet a plafonra emeltem, miközben a párnázott támlára hajtottam a fejem. -De ő látni sem akar engem.

-Adj neki egy kis időt - tanácsolta, majd felállt mellőlem és a konyhába sietett. Hallottam, hogy az Empizzázót hívja és két dupla sajtost rendel, pedig megmondtam, hogy én nem kérek semmit. Már a kaja gondolatától is rosszul vagyok. Legközelebb csak a koncert napján eszek, akkor is azért, hogy ne essek össze. Darren tegnap szólt, hogy jelenésünk lesz az új album számaival Los Angelesben. Holnap utazunk, még kevesebb lehetőségem lesz beszélni Harryvel. Elszomorít, hogy válaszra sem méltat.

-Hívd át Liamet - mondtam, mikor Z visszadőlt mellém.

-Miért? Mondta, hogy ma nem ér rá - ráncolta a homlokát.

-Akkor majd holnap megeszed az én részemet - sóhajtottam. 

-Louis, ne csináld már! - ripakodott rám, mire odébb húzódtam és összefontam a karjaimat magam előtt.

-Te könnyen beszélsz - morogtam.

-Tessék? - kérdezett vissza fojtott hangon. Rásandítottam és hirtelen nem tudtam hova tenni bánatos arckifejezését. 

-Nem így van? 

-Hát... - lehajtotta a fejét, mire döbbenten csaptam le a karjaimat.

-Mi van? - kérdeztem kétségbeesetten.