Süketnéma {Larry Stylinson}

64.

Liam meghökkenve, döbbent arccal ült be Zayn mellé. Tágra nyílt szemekkel nézett végig rajtunk, mire Z felnevetett és megpaskolta a vállát.

-Üdv a paradicsomban - bólogatott vigyorogva.

-Mi ez? - nyögte ki végül Liam nagy nehezen, miközben a beltért pásztázta.

-Szerintem az autóm - vontam meg a vállam. 

-Oké, ezt még fel kell fognom - biccentett maga elé. Hirtelen ötlet volt, hogy vegyek egy autót, azt hiszem, mindenki hasonló reakcióval fogja fogadni, mint Liam. 

A stúdióhoz érve végre értelmet nyert számomra is a parkoló használata. Az épület elé álltam, hogy bármikor rá tudjak nézni. Nehogy megrongálják, vagy ellopják. Nem sok az esélye, de jobb félni, mint megijedni, ahogy a szólás tartja. A rádióban hallott dalt dúdolva karoltam át Harry derekát, míg előre engedtük a többieket és utolsónak léptünk be a munkahelyünkre. Nem aggódtam, de Zayn annál inkább. Többször visszafordult és sokatmondó tekintettel nézett rám. Nem hagyhatom ki, meg kell szívtanom őt. Csak túl kevés az idő, nem tudok kitalálni valami frappáns szituációt. 

-Hát ti? - fordult hátra a kanapén Niall, amikor a lehető legnagyobb szótlansággal sétáltunk be hozzájuk. Darren az orrára tolta a szemüvegét, amit egyébként nem gyakran visel, csak mikor fontosabb iratokat kell intéznie, vagy a dalszövegeinket olvassa át. 

-Gondoltuk, meglátogatunk téged - ült le mellé Zayn és egy bizonytalan mozdulattal végigsimított a karján, miközben egy puszit nyomott az arcára. Nem bírtam nem mosolyogni rajtuk.

-Mindjárt végzünk - felelte Darren. 

-Jó, de mondanom kell valamit - köszörültem meg a torkom. Leültem az egyik fotelbe és nem hagytam, hogy Harry máshol foglaljon helyet. Az ölembe húztam, mire elpirulva karolta át a nyakam. Ujjaimmal a térdén kopogtattam és türelmesen vártam, hogy komolyan vegyenek engem. 

-Fontos? - kérdezte a menedzserünk. 

-Igen - bólintottam. Letette a papírokat és érdeklődve pillantott rám úgy, ahogy a többiek is. 

-Szóval... - kezdtem fokozva a feszültséget. Harry szemei a számra tapadtak, ezért elfojtva a vigyoromat, helyesen artikulálva -mivel most csak oldalról lát- közöltem a tényt. -Harryvel gyereket várunk.

Körbenéztem és nem kellett sok ahhoz, hogy elnevessem magam. A fiúk nem tudták eldönteni, hogy milyen reakciót mutassanak, ezért szinte az összes kifejezés az arcukra ült. 

-He? - ocsúdott fel a sokkból Z. 

-Azt hittem komoly dologról van szó - sóhajtott Darren. 

-Te hülye vagy - hitetlenkedett Liam, miközben hátradőlt a támlának és sértetten összefonta maga előtt a karjait. 

-Egyébként, már lehetséges a terhesség férfiaknál is - szólalt meg Niall is. Elgondolkodva az öklére támasztotta az állát. -Csak valamit be kell ültetni... oda - mutatott a saját hasára. 

-Orvosnak tanultál? - gúnyolódtam. Harry a vállamra hajtotta a fejét és mosolyogva jártatta a szemét a fiúkon. Nyilván rögtön levágta, hogy csak hülyülök. 

-Nem, olvastam az újságban - morogta a szőkeség.

-Te olvasol újságot? - kiáltott fel Zayn. 

-Mondd, van valami komolyabb dolog is, vagy tényleg csak humorizálni próbáltál? - tette fel a fontos kérdést Darren, amire egy bólintás volt a válaszom.