59.

1.9K 164 21


Rosszallóan ingatva a fejem vettem a kezembe a telefon elpattant darabjait. Lehetetlennek tartottam a javítását, ezért kivettem az aprócska kártyát belőle és a készüléket a szemetesbe dobtam. 

"Basszus, Harry." enyhén mérgesen néztem rá, amikor észrevettem az asztal alá gurult pirulákat. 

Az ágya közepén ült törökülésben és kitartó figyelemmel követte végig, ahogy megpróbálom rendbe hozni a szobáját. Ártatlanul felvonta a vállait és félénken elmosolyodott.

"Közel volt a kezemhez..." jelelte. Térdre vágtam magam és egyenként kezdtem összeszedni a gyógyszereit. 

-Hát persze... - motyogtam, és még folytattam volna a morgolódást, azonban hangokat hallottam lentről. Pontosabban, a kert felől. Homlokomat ráncolva álltam fel és a terasz üvegajtaján kinézve pásztáztam körbe a füves területet. 
"Gyere!" fordultam oldalasan Harry felé, majd óvatosan elhúztam az ajtót. Így már tökéletesen felismertem Zayn és Niall hangját, ahogy megemelt hangszínnel vitatkoznak. Jaj, ne.

A korláthoz léptem és értetlenül pillantottam le rájuk. Úgy tűnik, Zayn is ugyanarra a sorsra jutott, mint én, mert jobb tenyere az arcán pihent, míg fájdalmas grimaszt mutatott. 

"Veszekednek." közöltem Harryvel az eseményeket, mert már percek óta lökdösött, amiért nem tudja miről beszélgetnek. 

"De miért?"hitetlenkedett. Tanácstalanul megvontam a vállam és hangtalanul kukkoltam őket tovább.

-Őrültség volt belevonni Harryt is ebbe az egészbe. Tudjátok, hogy mennyire érzékeny - bökött Zayn mellkasára Niall. Most komolyan Harryről akar beszélni?

-Itt nem ő a lényeg - rázta meg a fejét barátom, mintha a gondolataimból olvasott volna. -Hanem a bevált tervünk.

-Bevált tervetek? - nevetett fel hisztérikusan a szőke. -Kinek vált be? - vágta csípőre a kezeit. Annyira idegesítő.

-Hát... nekem? - vakarta a tarkóját zavartan Z. Sajnáltam őt, mert el tudtam képzelni, hogy Niall kemény hanghordozása mellett még az arckifejezése is valahol a gyilkos szándék közelében lehet. 

-Nem lett volna egyszerűbb megkérdezni engem erről?

-Hogy tehettem volna? Annyira összezavartál! Megcsókoltál, aztán úgy viselkedtél velem, mintha haverok lennénk. Majdnem lefeküdtünk, amit én akartam volna, és ez most tök őszinte... de te megfutamodtál, és másnap megint megcsókoltál. Nem bírok lépést tartani veled! - büszke voltam Zaynre, amiért engedte felszínre törni az indulatait. Talán ezzel sokkal többet ér el, mint a macsós viselkedéssel, meg a leszarom stílussal. Én is megpróbáltam birtokolni Harryt, de valahogy mindig veszekedéshez jutottunk vele. 

-Én... - kezdte Niall, de a hangja elakadt. Kíváncsian felvontam a szemöldököm és vártam a következményeket, azonban a srác úgy döntött, hogy inkább újra hátat fordít az érzelmeinek. Idegesen markoltam meg a korlátot és majdnem lekiabáltam Zaynnek, hogy ne engedje elmenni, de ebben a pillanatban is megbizonyosodni látszott a köztünk lévő telepátia. 
Vagy csak kétségbeesett és nincs jobb ötlete.

Eltátottam a számat, mikor megragadta Niall karját és visszarántotta magához. Amikor pedig megcsókolta őt, majdnem hátast dobtam. Harry tapsolni kezdett, mire ijedten fogtam meg a kezeit és nemlegesen ráztam a fejem. 

-Ez még nem jelent semmit - tátogtam. 

Valóban egy kukkolónak éreztem magam, amiért szinte pislogás nélkül végignéztem, ahogy majdnem halálra falják egymást. Aztán, leplezve a zavaromat -csak mert Harry eközben engem bámult, hogy milyen reakciót vált ki belőlem a csók- a csuklómra néztem, mintha lenne rajtam óra. A göndör szélesen elvigyorodott és az oldalamnak dőlt. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!