Süketnéma {Larry Stylinson}

40.

-Van egy kis gond! - a fülemre szorítottam a telefonom, de még így is kénytelen voltam egy kicsit feljebb emelni a hangot, hogy rendesen értsem Darrent. -A repülőteret elárasztották az újságírók, meg a kamerások és...

-Long Beachen? - vágott a szavamba. 

-Igen. Mit csináljunk? - kérdeztem kétségbeesetten. 

-A többiek is ott vannak?

-Nem, csak én és Harry. Zaynék délután indulnak haza - mondtam körbenézve. Sikerült egy helyet találnunk, ahova nem fér be túl sok fotós. Harry a válltáska pántját szorongatta és a száját harapdálva igyekezett megoldást találni a hirtelen ért problémánkra. 

-Rendben, a lényeg, hogy ne essetek pánikba. Ne nyilatkozzatok semmit és próbáljátok kikerülni őket. Értesítem a repülőteret, hogy vegyenek titeket előre és néhány biztonsági őrt is megpróbálok izzítani, de ezt nem tudom biztosra ígérni - hallottam a hangján, hogy neki is teljesen új ez a dolog. Nem nyomta ki a telefont, így fültanúja lehettem, ahogy egy másik mobilról kissé agresszíven beszél a központtal. Úgy éreztem magam ebben a pillanatban, mint a legnagyobb sztárok egyike, azonban a One Direction még bőven az elejét járja, így meglepett az idecsődült tömeg. Mondjuk már a yachton is észrevettem pár fotóst...

-Baby, írj egy üzenetet Zaynnek, hogy vigyázzanak magukra. Szerintem innen majd a keresésükre indulnak - miközben beszéltem, néhány szót a szabad kezemmel jeleltem, hogy Harry biztosan megértse amit mondok. Egyetértően bólintott és a táska oldalához kapva vette elő a telefonját, miközben befelé fordult a kíváncsiskodó tekintetek elől. 

-Mindjárt ott lesz két őr, majd ők segítenek, az átvizsgálásnál pedig már kinyitották a kapukat. Értesíts, ha átértetek! - ezzel Darren bontotta a vonalat, én pedig a zsebembe csúsztatva a készüléket, a nyakamat nyújtogatva kerestem a felénk siető biztonságiakat. Amikor megérkeztek, előre mutattak és az egyik közelebb hajolt hozzám.

-Keresztezve vezetünk titeket, hogy mindegyik oldalról védve legyetek. Ne álljatok meg, biztonságban át fogtok jutni - biccentettem, miután megkaptam az utasításokat és figyeltem, ahogy az őr a fülére akasztott szerkezetet nyomogatja. Amikor intett egyet, összekulcsoltam az ujjaimat Harryével és lehajtottam a fejem annyira, hogy még lássam a fekete sportcipőket, amiket nyilván követnünk kellett. 

Harry közelebb lépett hozzám és az én lábaimra szegezte a szemeit, védve őket a vakító, másodpercekig villanó fényektől. A kérdéseket elengedtem a fülem mellett, úgy tettem, ahogy Darren mondta. A téma Edward volt, a készülőben lévő albumunk és a kapcsolatom Harryvel. Ugyan lett volna válaszom mindenre, tartottam a szám és megkönnyebbülve fogadtam, mikor átsegítettek minket a kapukon. Abba a helyiségbe értünk, ahová már nem lehet bejutni repülőjegy nélkül, itt néztek bele a táskánkba. Miután megköszöntem a segítséget, az őrök eltűntek, gondolom most fogják eloszlatni a tömeget. Harry zaklatottan túrta hátra a haját és zavartan pillantott rám.

-Ez nekem is új volt - húztam el a szám. Elengedte a kezem és a szemben lévő újságoshoz ment, míg én küldtem egy sms-t Darrennek. Aztán körbenéztem a nagyobb téren és elgondolkodtam, az emberek táskájából kiveszik azokat a dolgokat, amiket aztán itt bent újra megvásárolhatnak. Sosem értettem... 

"Louis, címlapon vagyunk.." jelelte Harry, miután a kezembe nyomta a szénsavmentes vizet, aztán felmutatta az újságot. Valóban, az egyik legnevesebb lap elején kaptunk helyet, egy yachtos fotóval. Mivel mással? Nem válaszoltam semmit, átöleltem a derekát és a járatok felé indultam, mivel a bemondó szerint már engedélyezik a felszállást.