54.

1.7K 150 31


-Oké, ki hívta meg Edwardot? - kapkodta a tekintetét köztem és Liam között Zayn. Mindketten a fejünket ráztuk, hiszen én biztosan nem kerestem a volt bandatagot, és ezek szerint Liam se.

-Ez gáz - motyogtam, hangom elveszett a dübörgő zenében. Nyilván nem kéne zavarnia, hogy Edward itt van, hiszen jól láthatóan az új barátaival bulizik és felénk se néz. 

-Kell vele foglalkoznunk? - vonta fel a szemöldökét Liam, amire egyöntetű nem volt a válasz. -Akkor, vessük bele magunkat az éjszakába! - emelte a levegőbe ökölbe szorított kezét. 

-Okosan a csajozással! - kacsintottam rá. Zaynre mutogatott, mire fekete hajú barátom az égnek emelte a tekintetét.

-Miattam aztán ne aggódj, Liam - kiabálta. 

A pulthoz oldalaztunk, kikerülve a táncoló tömeget és rögtön valami ütőssel kezdtünk. Szerintem, a pultos csávót pont nem érdekelte, hogy hány évesek vagyunk, szóval bűntudat nélkül cserélgethettük a poharainkat. Liam feltalálta magát, két feles után beállt három lány közé táncolni és tudtam, hogy ő nem iszik többet, mégis jól érzi magát már ennyitől is. 

-Nos, drága barátom. Kezdődhet a játék? - fordultam Z felé hatalmas vigyorral az arcomon. Értetlenül ráncolta a homlokát és a fejét ingatta.

-Milyen játék? 

-Hát az ismerjük meg a szexuális beállítottságod játék! - nevettem rá. 

-Előtte igyunk még - biccentett és a poharáért nyúlt. Felültem az egyik bárszékre és magamhoz vettem az imént kitöltött, égető alkoholt. Azt hiszem, ez az éjszaka mindkettőnk számára egy kis felejtés. Kiugrunk a fájdalmas valóságból, ahol Harry szakított velem, Niall pedig játszik Z érzéseivel. Szar helyzetben vagyunk, jogosan próbálunk ellene tenni. 

-Oh, bassza meg, annyira be fogok rúgni! - röhögtem fel. A jövő időt is viccnek szántam, én már most jól érzem magam, hat pohár után. 

-Éhgyomorra iszol? - hajolt felém és nagyot nyelve bökte meg a vállam. 

-Úgy a legjobb - kacsintottam. -Jól vagy? 

-Azt hiszem, félrenyeltem - fogta a torkát. Vonakodva pásztáztam az arcát várva arra, mikor kell elsősegélyt nyújtanom, amit egyébként nem tudok. 

-Menjünk táncolni! - ragadtam meg a karját. Szemeimmel Liamet kerestem és mikor sikeresen megtaláltam őt pár lány társaságában, oda küzdöttem magunkat melléjük. Zaynre néztem, aki kivette az egyik srác kezéből a félig telt poharát és egy húzásra lehörpintette az italt. 

-Oké, jól vagyok! - emelte felém a hüvelykujját. 

Imádtam, hogy a zene egyre hangosabban szólt, a dübörgés pedig a dobhártyámat izgatta. Karjaimat a levegőbe emelve ugráltam, amit én táncnak neveztem, de ebben a kis tömegben szerintem nem tűnt fel senkinek, hogy nem rángatózom, mint egy idióta pióca. Zayn felordított, amikor egy mai sláger remix változata vette kezdetét egy elavult, felpörgősített zenéből. Szükségem volt pár másodpercre, hogy rájöjjek, mi is a dal címe és, hogy hol hallottam ezt. Feltehetően Z szobájában, mert ahogy kiabálva énekli a refrént, biztosan sokszor hallgatta már. 

Vigyorogva figyeltem, ahogy magához rántott egy idegen lányt és táncra hívta, és még ilyen állapotban is észben tartottam, hogy szemmel kell tartanom őt. Volt egy elméletem, ami rögtön meg is dőlt, amikor Z félretolta az igencsak karcsú lányt és közelebb lépett hozzám. 

-Mi van, Malik? - vigyorogtam rá. 

-Te vagy a legjobb barátom! - kiáltotta széttárva a karjait, megütve pár embert körülötte. Aztán ujjait a csuklóm köré fonta és megpördült, maga után vonva engem is. Már alig láttam őt a villogó fények alatt, a tekintetem is egyre homályosabb lett és örültem, hogy benne még van annyi lélekjelenlét, hogy tudja, hol van. 

Süketnéma {Larry Stylinson}Read this story for FREE!