Sajnáltam, hogy ez a két nap egy pillantás alatt elszaladt. Kevésnek gondoltam az időt, amit Ethanékkel tölthettünk és szívesen maradtam volna tovább, ha nem hív a munka. Mindenekfelett, annyit beszélgettünk, hogy az esküvő után egész éjszaka fent maradtunk, mivel amúgy is hajnali négykor indult a repülőgépünk. Harry alig tudott elszakadni Honey-tól, a kis vakarcstól, aki szétkarmolta a hasamat, mikor dögönyöztem. Erre, Harry Macskaimádó Styles megígérte, ha hazaérünk, a hátamra is vés ugyanilyen csíkokat. Örömmel megyek elébe.
Miután hazakísértem őt megvártam, hogy elaludjon, csak ezután ültem fel a metróra, amivel öt perc alatt Zaynék háza előtt lehettem. Semmi másra nem volt energiám, bedőltem az ágyba és jóformán délután kettőig olyan mélyen aludtam, hogy még Z fülsértő hangszórói sem tudtak felébreszteni -állítása szerint egész délelőtt bömböltette a zenét.
Mielőtt a stúdióba indultam volna, kipakoltam a táskáimból és mindent a fürdőbe dobáltam, mosásra várnak. Aztán felhívtam anyát, mert a nyaralás során nem volt lehetőségem rá és biztos vagyok benne, hogy aggódik értem, csak nem akar zavarni.
-Jól vagy? - kérdezte bármiféle köszönés nélkül.
-Én igen. És te? - vonakodva emeltem a számhoz a poharam, azonban a kételkedő szavait hallva majdnem visszaköptem az üdítőt.
-Londonban akármerre nézek, mindenhol ti vagytok. Úgy értem, a banda. Itt nagy az őrület, és aggódtam a repülőteres ügy miatt - sóhajtott. Ilyen gyorsan haladnak a hírek?
-Valahogy bekerültünk a köztudatba. De azt nem gondoltam, hogy még Angliában is... - hüledeztem.
-Harry hogy van?
-Anya, baj van? Olyan fura vagy. Harryvel minden rendben, szerintem még alszik. Hajnalban értünk haza - köszörültem meg a torkom. Rossz érzés kerített hatalmába.
-Csak... Nem túl gyors ez az egész? Hiszen nemrég költöztünk el, akkor még minden annyira nyugodt volt. Ma pedig a fiam arca köszön vissza rám az újságból - idegesen felkuncogtam hitetlen hangját hallva.
-Zavar téged? - nem volt semmi számonkérés a kérdésemben, egyszerűen csak érdekelt, hogy őt hogyan érinti a hullámvasút, amin a banda ül.
-Nem. Dehogy! Nagyon büszke vagyok rátok. Azt csináljátok, amit szerettek, ráadásul elég jól. Sőt mi több, fantasztikusan! De Louis, ne felejtsd el, hogy az emberek gonoszak is tudnak lenni. Féltelek. Tudom, hogy mindig próbálod a kemény külsőt mutatni, de belül egy érzékeny fiú vagy, hiába is tagadnád. Nem akarom, hogy megtörj - szinte magam előtt láttam szomorú arcát. Hirtelen nem tudtam mit mondani, mert igaza van. Kettőt lépve haladunk a siker felé. Ám ahogy anya mondja, a hírnévnek van árnyoldala is.
-Nem fogok, megígérem. Már csak azért is vigyázni fogok magamra, hogy el tudjam majd mondani a vicceimet a tesómnak - szélesen elvigyorodtam, mikor anyu halkan felnevetett.
-A borzalmas vicceidre gondolsz?
-Hé! Én igenis humoros vagyok! - mondtam felháborodva.
-Azt mondtad, hogy Harry próbálkozik a kopp kopp viccekkel, de nagyon rosszul csinálja és csak azért nevetsz rajta, mert nem akarod megbántani - valamit pakolászott, majd hirtelen lett csend, gondolom leült valahova.
-Igen - bólintottam, bár tudtam, hogy nem látja. Pár másodpercig nem szólalt meg, és én elgondolkodtam azon, amit mondott. -Naaaaaaaa! - sértődötten ráncoltam a homlokom. Szóval csak azért nevetnek a vicceimen, hogy ne bántsanak meg?
-Nyugodj meg, majd az öcsédnek mesélhetsz eleget. Csak hallja a hangod - felkaptam a fejem.
-Az öcsémnek? Fiú lesz? - izgatottan járkáltam körbe a konyhában, türelmetlenül várva a válaszát.
-Nos, ezt még nem tudhatjuk, hiszen még nagyon a terhesség elején vagyok. De én nálad is éreztem már az első hetekben, hogy fiú leszel, szóval alapozhatunk erre - szinte láttam magam előtt, ahogy megvonja a vállát és egy "kit izgat" grimaszra rándul az arca. -Nem jöttök erre valamikor?
-Ma tudom meg az elmúlt két hétben összeállított menetrendet, ha mondhatom így - elgondolkodva meredtem magam elé. -De szerintem, amennyi pénz bejött a médiából, és a kiadott dalból, elegendő lesz a repülőjegyre.
-Jó lenne - beszéltünk még néhány érdektelen dologról, mint például az újonnan beszerzett orchideáról, és az időjárásról, hogy mennyire szokatlan nekik még a Nap hiánya. Olvastam, hogy Londonban inkább borús az idő és majdnem mindig esik az eső.
Miután elköszöntem tőle, előkerestem a napszemüvegem és elindultam a stúdióba.
---
-Remek, már csak a te részeid hiányoznak! - tapsolt a levegőbe Darren boldogan. Már felénekeltem három dal részletét, és még mindig van négy, ami csak rám vár. Zayn és Liam a kanapén fetrengtek, kérdeztem tőlük, hogy miért nem mennek haza, de azt mondták, fontos dologról akarnak beszélni. És Darrennek is vannak hírei.
-Tartsunk egy kis szünetet, jó? Elfáradtam - szusszantam, miközben a nyakamba akasztottam a fejhallgatót. -Még csak négy óra van.
-Ahogy szeretnéd. Fél óra elég? - kérdezett vissza.
-Bőven! Utána turbóra kapcsolunk! - ígértem és kivetődtem a srácok mellé. -Helló, galambocskáim! - vigyorogva tettem fel a lábam az üvegasztalra.
-Este webkamozunk Edwarddal - sóhajtotta Zayn kelletlenül.
-Hogyhogy? - vontam össze a szemöldököm, kérdőn kapkodtam közöttük a tekintetem.
-Érdeklődni akar felőlünk. Mondjuk, ez kedves tőle - bólogatott Liam, amire Z válasza egy elégedetlen morgás volt. -Mindegy. Van egy ötletünk.
-Ajjaj... - halálra vált arccal csúsztam lejjebb, ha ők ötletelnek, abból jó nem sülhet ki.
-Ne izélj már! Ha meghallgatsz azt mondod majd, azt a... Milyen zseniálisak vagytok srácok! De főleg te, Zayn - tette a mellkasára a kezét és büszkén az égnek emelte a fejét.
-Ilyen soha nem fog megtörténni - biccentettem, aztán nem várva meg a reakcióját, Liam felé fordultam. -Szóval mit találtatok ki?
-Bevesszük Niallt a bandába - mondta. Látványosan elgondolkodtam a hallottakon, de már akkor felötlöttek bennem az ellenérvek, mikor Liam kiejtette a szőkeség nevét.
-Szerintem ez nem jó ötlet - köszörültem meg a torkom.
-Mi? Miért?! - értetlenkedett Z, és érződött a hangjában az enyhe hitetlenkedés is.
-Niall azért volt magántanuló, hogy vigyázzon Harryre - magyaráztam, azonban Liam az arcom elé emelte a tenyerét.
-De most már itt vagy te. Akkor is véded Harryt, ha nincs a közelében veszély - jegyezte meg mellékesen.
-Pont itt van a bökkenő! - tártam szét a karjaimat. Nem igaz, hogy nem jönnek rá a lényegre. -Ha mi elmegyünk turnézni, és Niall is a banda tagja, Harry egyedül marad.
-De miért kell rá vigyázni? Nem öt éves! - emelte fel a hangját Zayn.
-Mert nem hall! - ráncoltam a homlokom. Miért akadt ki ennyire?
-Figyelj, van két keze és két lába. Bármennyire is hihetetlen, vannak szemei, amikkel lát. Simán boldogulna egyedül! - hadonászott eszeveszetten.
-De én nem akarom, hogy egyedül boldoguljon! Főleg most, hogy egy csomó ember akar nekünk rosszat! - éreztem, ahogy bennem is kezd felmenni az a bizonyos pumpa.
-Már megbocsáss, de miért akarnának nekünk rosszat? - Z szemei elkerekedtek, ahogy az arcomat pásztázta.
-A sikernek és hírnévnek nem csak pozitív oldala van - adtam hangot a gondolataimnak. -De tudjátok mit? Kérdezzük meg erről Niallt. Majd ő eldönti, hogy mit akar - igyekeztem lezárni a vitát gerjesztő témát, és ebben segítségemre volt Darren is, aki néhány papírral és két idegen emberrel tért vissza a terembe.
-Álljatok fel - forgatta meg a szemeit, mikor továbbra is lustán heverészve pillantottunk fel rájuk.
-Gyorsan, mert pisilnem kell - szólalt meg Zayn, egy újabb szemforgatást kivívva magának.
-Innentől komolyan kell vennünk a munkát. Eseményekre vagytok hivatalosak, és ha minden jól megy, akkor jövő év tavaszán elkezdhetitek a turnét.
-A világ körül? - csillantak fel a szemeim. A menedzserünk elmosolyodott, de nemlegesen ingatta a fejét.
-Egyelőre még nem. De majd az is be fog következni, ha mindeneteket odarakjátok - szavait megerősítve bólintott egyet. -Nem leszünk telhetetlenek, és nem kérünk minden helyre ideiglenes dolgozókat. Ők ketten lesznek az úgymond...mindenesek. Remélem nem baj, hogy így mondtam - sandított félre. -Eleanor Calder, stylist, valamint fodrász és sminkes egybevéve, nem is találhattunk volna jobbat. És Shane Frewen, ő majd a zenei eszközöket fogja felügyelni, tehát, a mikrofonotokat is ő fogja kezelni.
-Miiii? - nyújtotta el a szó végét Zayn. -Minek nekünk fodrász? És smink? Fiúk vagyunk! Miért nem lehetünk a saját ruháinkban? Nekem tökéletes a stílusom! És milyen zenei eszközöket, hahó, Edward kilépett, ő volt az egyetlen, aki játszott hangszeren! - alig figyeltem az amúgy jogos kérdéseire és teljes mértékben mellette álltam e téren. Most mégsem tudtam egyetértve megszólalni, mert a ragyogó, barna szempár fogva tartotta a tekintetem. Hosszú, hullámos haját hátradobta a vállán és elmosolyodott. Eleanor Calder. Lélegzetelállítóan gyönyörű.