Süketnéma {Larry Stylinson}

97.

-Folytassuk! - porolta le a kezeit Niall, mint aki jól végezte dolgát és visszaszökdelt Liamhez. Zayn rám nyújtotta a nyelvét és győztesen kihúzta magát, de aztán leengedte a vállait és bocsánatkérőn felém nyújtotta a kezét.

-Köszi - hálásan nyúltam érte, azonban az utolsó pillanatban elrántotta előlem a karját, így visszaestem a hóba. -Zayn!

-Nem érek rá, hóembert kell építenem! - futott oda a többiekhez.

Morogva felkeltem és trappolva mentem utána. Nem akartam még több bajt okozni magamnak, ezért az utolsó pillanatban jobbra fordultam és csak akkor vettem észre, hogy Harry eltűnt. Értetlenül néztem körbe, de sehol se láttam őt.

A lesöpört betonra lépve leporoltam a ruhámat és kibújtam a cipőmből, mielőtt bementem a házba. Apa a nappaliban egy filmet nézett miközben lelassult mozdulatokkal emelte a szájához a feltekert palacsintát, biztosan lekötötte a műsor. A meleg levegő egyből átjárt mindenhol és az ujjaimat is épségben éreztem, szerencsére. A konyhába siettem, reméltem, hogy ott van anya és Harry is, és nem tévedtem. Az öröm, amiért megtaláltam őket hamar átváltott aggodalommá, bár anyu arckifejezése nem erre adott okot.

-Mi történik? - kérdeztem kíváncsian és melléjük állva csatlakoztam az ölelésükhöz. -Én is tudni akarom!

-Szent ég, milyen hideg vagy! - rázkódott össze anya, de azért egyik karjával átölelte a vállamat.

-Ez kicsit ellentmondásos, nem gondolod? - vontam fel a szemöldököm. Harry derekára simítottam a tenyerem, mire felém fordította az arcát, amit addig anyu vállán pihentetett. –Na jó, mi történt?! - kérdeztem feszülten. Nem a képzeletem játszott velem, Harry szemei tényleg könnyesek voltak.

-Szerettem volna kedveskedni Harrynek, és tudatni vele, hogy már a családunkhoz tartozik, szóval... Tudod, elkezdtem tanulni a jelbeszédet - mondta anya zavartan. Kellett egy kis idő, hogy felfogjam mit is mondott, és mikor ez megtörtént, azt hittem felrobban a mellkasom a boldogságtól.

-Anyu! - sóhajtottam meghatódva. -El se tudod képzelni, hogy ez mennyit jelent nekem!

-Ne - emelte fel a kezeit, miközben hátrébb lépett. -Fiúk, ti nem tudjátok milyen az, amikor egy terhes nő túl érzelmes szituációba kerül, úgyhogy azt ajánlom menjetek vissza, még mielőtt elbőgöm magam! - figyelmeztetett.

Harry halkan felkuncogott és megragadta a pultra készített sárgarépát és gombokat. Az előbbit a kabátzsebébe nyomta, így szabaddá tette az egyik kezét, amivel megfogta az alkarom és a kertre nyíló ajtó felé húzott. Mielőtt kimentünk volna, magam felé fordítottam őt és egy puszit nyomtam az orrára.

-Anyám imád téged! - mondtam, mire szégyellősen félrenézett és elmosolyodott.

Levettem a sapkámat és a hóember fejére tettem, míg Harry ugyanígy tett a sáljával. A szomszéd fájáról szereztünk ágakat, amiket karnak használhattunk fel, az eredmény pedig elképesztő lett.

"Csinálok képet rólatok!" jeleltem, majd a farzsebemből előhúztam a mobilomat. Harry addig a hóember mellé állt és rövid hezitálás után úgy döntött, a legjobb pozíció az, ha átöleli a hóember derekát. Készítettem róluk pár képet, majd odafutottam hozzájuk és egy rakat szelfit is ellőttem.

-Na, hívjuk ki anyudékat! - fújtatott kelletlenül Zayn.

Szegény, nem bírja elviselni a veszteséget, és szerintem csak azért szólt hozzám miközben a forrócsokinkat ittuk, már a kanapén melegedve, mert Niallel keményen a hóba döngöltek. Imádtam a kialakult hangulatot. Anyuék a srácokat kérdezgették a hétköznapokról és a munkáról, hiszen ugyanúgy fontosak számukra a barátaim, mintha a saját gyerekeik lennének. Nagyot kortyoltam a forró italból, aztán mosolyogva támasztottam az államat Harry vállának, miközben figyeltem, ahogy a képeket válogatja és néhányat feltesz a netre, mindemellett pedig -mert nem maradhat el- válaszolt pár rajongói üzenetemre.