Nem állt szándékomban elmozdulni Harry mellől. Végig a sarkában voltam ameddig a sushit készítette és az arcát pásztáztam, hol oldalról, hol szemből, amikor kérdőn rám nézett. Ezért lemaradtam Ashley bemutatkozásáról is, akkor ocsúdtam fel, mikor Niall az asztalra csapott, majd a megszeppent lányra mutatott.
-Én ismerlek téged! - mondta összeszűkítve a szemeit.
-Igen...? - döntötte oldalra a fejét Ashley és elgondolkodva méregette a szőkét. Liam kettőjük között kapkodta a tekintetét, csak úgy, mint Zayn, akin már most láttam, hogy nem szimpatizál az újdonsült barátnővel.
-Osztálytársak voltunk kilencedikben - folytatta Niall. -Aztán én magántanuló lettem.
-Tényleg! Niall Horan! - csettintett a levegőben Ashley. -Eltűnt a fogszabályzód. Meg barna volt a hajad...
-Barna volt a hajad? - kérdeztem meglepődve, először beleszólva a beszélgetésbe.
-És fogszabályzós voltam - vonta meg a vállát Niall.
-Nem is mondtad - grimaszolt Zayn.
-Mert talán nem volt fontos - sóhajtotta.
Harry az asztal közepére tette a tányért, rajta a még forró étellel, aztán a kert felé mutatott. Összevontam a szemöldököm és nemlegesen ráztam a fejem. Nem leszünk annyira bunkók, hogy rögtön lelépünk, sőt, engem egyre jobban érdekel, hogy miért viselkedik ennyire távolságtartón.
-És honnan ismered Harryt? - kérdeztem kíváncsian, miután elkaptam a göndör derekát és magamhoz húztam őt, szorosan a dereka köré fonva a karjaimat. Bosszúsan felmordult és a csuklómra szorított, azonban nekem eszem ágában se volt elengedni őt.
-Láttam néhányszor Niallel és hallottam róla dolgokat - válaszolta Ashley.
-Aha... - biccentettem.
-Szerintem, együnk - köszörülte meg a torkát Liam és leült az asztal mellé.
Összenéztem Zaynnel, aki eddig Harryt szuggerálta; valószínűleg olyan arckifejezést produkált, amivel rá tudta venni a szabadulásra. Z felállt, betolta a székét és a zsebébe nyúlt.
-Jó étvágyat - vetette oda a szerelmes párnak -mert időközben Ashley Liam ölébe ült és hagyta, hogy a srác megetesse őt-, majd a cigis dobozát a tenyerébe zárva indult a kert irányába. Kelletlenül felsóhajtottam és elengedtem Harryt. Szerintem egész eddig erre várt, mert már akkor elindult, mikor csak ellazítottam a karjaimat. Egy bocsánatkérő pillantással illettem a bent maradottakat és én is csatlakoztam a bagós társasághoz.
-Adj tüzet - mondtam, miközben leültem az egyik műanyagszékre. Zayn felém nyújtotta az öngyújtóját és folytatta az általam megszakított gondolatmenetét élvezve, hogy Harry mindenben egyetért vele.
-Egyáltalán nem szimpatikus. Láttad, hogy nézett Niallre? - akadt ki indokolatlanul. Nem tudom, ők mit láttak odabent, de ezek szerint én egy másik Ashleyt néztem.
-És amúgy sem illenek össze Liammel...-Szerintem el tudja dönteni, hogy kivel akar lenni - nevettem fel hitetlenül, kifújva a sokáig bent tartott füstöt.
-Én azt mondom, hogy adjunk neki egy esélyt."Bocs, én ezt kihagyom." jelelte Harry, ajkai közé szorítva az égő cigarettaszálat.
-Legalább mondd el, hogy mi volt az a reakció Ash érkezésére? - húztam fel a vállaimat.
-Arra én is kíváncsi lennék - hümmögött Z, majd leült mellém és ugyanolyan értetlen kifejezéssel bámult a göndörre.
"Csak annyi, hogy ő utálja a meleg srácokat." fintorgott, én pedig halkan továbbadtam a választ Zaynnek. A homloka közepére szaladt a szemöldöke, miközben hátradőlt.
YOU ARE READING
Süketnéma {Larry Stylinson}
Fanfiction"Szeretlek." jeleltem. Gödröcskés arcára mosoly szökött, kezét meghatódva a mellkasához emelte. "Én is szeretlek."