Süketnéma {Larry Stylinson}

58.

Louis?? Tudnom kell, mennyire gondolod komolyan ezt a szarságot -Baby

Mégis mit csinálsz? -Baby

Írj vissza! Most! -Baby

Beszélnünk kell. Fontos... -Baby

Szia! :) -Én

Mi van veled és Zaynnel? -Baby

Bocsi, most nem tudok írni. Mindjárt indulunk haza. -Én

Louis! -Baby

Széles vigyorral az arcomon léptem ki a beszélgetésünkből, miközben az autó oldalának dőltem. Megvártam, hogy Liam és Zayn is készen álljanak az utazásra. Már csak ők hiányoznak, mivel Niall az első ülésen ül néma csendben, úgy negyed órája. Feltűnően sokat beszélgetett Liammel, míg minket nagyban elkerült. Persze sikerült úgy nyugovóra térnünk este, hogy ő is lássa, bizony együtt alszunk. Zayn kissé feszeng, így a fél éjszakát azzal töltöttem, hogy megnyugtattam őt. Nem lehet ebből akkora baj, hiszen... 

Oldalra billentve a fejem, elkerekedett szemekkel meredtem magam elé. Mi van, ha annyira kiakadnak, hogy elküldenek minket?
Nem, ezt már Niall megtette volna. Abban reménykedem, hogy Harry is inkább ezt a fajta reakciót produkálja majd, és nyíltan kimutatja, hogy böki a csőrét a kapcsolatom Zaynnel. 

-Mehetünk? - dobta be a táskáját a csomagtartóba Liam, majd miután bólintottam, beültem a hátsó ülésre. Hamarosan Zayn is megérkezett, neheztelő arckifejezéssel fordult felém.

-Mi van? - kérdeztem halkan. A fejével előre biccentett, mire Niallre vezettem a tekintetem. Idegesen szorongatta a biztonsági övet, miközben az ablaknak döntötte a homlokát. 
-Ne aggódj - forgattam meg a szemeimet. 

-Én ezt nem akarom... - motyogta a vállamra hajtva a fejét. 

-Akkor miattam csináld - sóhajtottam. Kelletlenül a combomra tette a kezét és szusszant egyet. 

-Rossz előérzetem van - mondta. A mellettünk elsuhanó tájat néztem, mikor kitértünk a városból. -Nagyon rossz.

-Azt mondod? - kérdeztem vissza hezitálva.

-Igen.

-Esküszöm, az arcomba ordíthatod majd, hogy te megmondtad - mosolyodtam el halványan. 

-Szavadon foglak - köszörülte meg a torkát. Az út további része csendben telt, néha rápillantottam Niallre, aki mozdulatlanul, szinte kővé válva meresztette szemeit az ablakra, de legtöbbször Z hajára pislogva merültem a gondolataimba. Hallgatnom kéne rá? 

Ami azt illeti, az egy órás út túl kevés volt ahhoz, hogy megmásítsam a tervemet. Továbbra is határozottan tartottam magam ahhoz, hogy a lehető legféltékenyebbé tegyük Harryéket. Amikor leparkoltunk a házuk előtt, Niall lélekszakadva ugrott ki a járműből és a bejárati ajtót nyitva hagyva tűnt el a szemünk elől. 

-Srácok, ti maradtok? - kérdezte Liam hátrafordulva.

-Miért, te nem? - ráncoltam a homlokom, miközben ráérősen kiszálltam az autóból. 

-Apám kiállítására kell mennem, úgy... fél óra múlva - felelte az órára nézve. 

-Oké. Akkor, jó szórakozást! - mosolyogtam rá, majd benyúltam, hogy egy pacsit tudjak neki adni. Zayn leutánozta a mozdulatot, majd a száját rágva követte figyelemmel, ahogy Liam elhajt az utcából.
-Mehetünk?