Süketnéma {Larry Stylinson}

34.

"Ez annyira király!" jelelte szüntelen vigyorogva Harry és lehajolt, hogy az ujjaival is a hullámok elé kapjon. A messzeségről elszakítva a tekintetem, minden percét kiélveztem, hogy így láthatom őt. 

A gödröcskéi megmutatkoztak, a szemei csillogtak és boldogságot bizonygattak felém. Ha akarná se tudná elrejteni az érzelmeit, mindig ott ülnek az arcán, bármit tesz. És szeretem, amikor valami szépet álmodik és még alvás közben is elmosolyodik. Hogy lehet ennyire csodálatos? Jobb kérdés; hogy lehetek annyira szerencsés, hogy ő az enyém? Túl sokszor kérdem ezt magamtól.
  Észrevehette, hogy nézem őt, mert felpillantva rám fröcskölte a térdemre a vizet. Halkan nevetve ráztam meg a fejem, aztán én is lehajoltam és az arcára szórtam a fénylő cseppeket. Ezután olyan történt, ami még soha -amióta ismerjük egymást. Hangos kacagása a világ legszebb hangja volt számomra. Míg ő nevetett, én elnémultam, nehogy belerondítsak a lágy dallamba. Az ajkaim megremegtek, mikor Harry elhalkult és felegyenesedett hozzám. Komolyan tartotta fogva a tekintetem, és én most éreztem megfelelőnek a pillanatot.

"Szeretlek." jeleltem. Gödröcskés arcára mosoly szökött, kezét meghatódva a mellkasához emelte.

"Én is szeretlek."

---

-Pech, lefoglaltuk az összes jó szobát - vonogatta a vállát Zayn, mikor a nyaraló fényes kövezetén csúszkálva kísért minket az utolsó szabad szobához. 

-Ugyan, nekik csak egy ágy kell - kuncogott Niall. 

-Az irigység fájdalmas, igaz? - úgy döntöttem, nem veszem őket komolyan, erre a válaszomra pedig mindketten elhallgattak. Úgy tűnik igazam van. Már csak azért is fel fognak szedni valakit a napok során, ebben biztos vagyok. 
  Harry már a ruhákat pakolta a szekrényekbe, mikor beléptem a szobába. Ez nem is rossz ötlet, hiszen nem maradhatnak két hétig a táskákban. Az ágyra ugrottam, tényleg egy egyszerű helyiség, de nekünk megteszi. Úgyis csak aludni jövünk majd ide...meg mást csinálni. 

"Mész fürdeni?" kérdezte, miután a tévé mögé tette a kiürült bőröndöket. 

"Nem, majd utánad." feleltem, majd egy konnektor után kutattam, miközben elővettem a telefonom és a töltőt. Hallottam, ahogy csukódott az ajtó, így az ágy alá vetődve, vigyorogva tettem fel a készüléket éledni, mivel már csak egy csík jelezte, hogy még jó valamire. Pár percre lent maradtam, újrajátszva magamban a parton történteket és levakarhatatlan mosollyal az arcomon bokszoltam a levegőbe. 

-Liam merre van? - kérdeztem a konyhába lépve. Tulajdonképpen, alig voltak falak. A konyha, az étkező és a nappali egy nagy helyen voltak, elválasztás nélkül. Az emlegetett ebben a pillanatban lépett be az üvegfal elhúzásával, amin átnézve a kertre kaptam rálátást. 

-Megrendeltem a pizzát - mondta a telefonját felmutatva. 

-Mennyi idő...? - nyöszörögte Niall a hasát fogva. 

-Otthon ettél! - hitetlenkedtem.

-Az három órája volt!

-Én is éhes vagyok már - szólt közbe Zayn. 

-Szerintem mi Harryvel lefekszünk aludni - rántottam meg a vállam.

-Biztosan aludni? - kérdezett vissza Niall, mire a levegőbe emeltem a karjaimat és a plafonra néztem.

-Srácok, leállhatnátok ezzel! Párkapcsolatban élek, természetes, hogy kell néhány dolog az együttlétünkhöz. Elővigyázatos vagyok, ezen nincs mit nevetni - hadonásztam idegesen. 

-Haver, nyugi. Csak hülyültünk... - nézett rám furán Z és a poharáért nyúlt.

-Ne hozzatok kínos helyzetbe. És Harryt se - biccentettem, majd sarkon fordulva mentem vissza a szobánkba. Eldőltem az ágyon, azonban ahogy párnát értem, rögtön keltem is fel. Itt nincs kislámpa. 

Erősen törtem a fejem, hogy hogyan oldjuk meg az éjjeli fény kérdését. Csukott ajtóval akarok aludni, szóval a kinti villany felejtős. A plafon közepére helyezett égő pedig túlságosan zavarna. Összevontam a szemöldököm, miközben lenyúltam a telefonomért, ami a földön hevert és az elemlámpa kinézetű ikonra nyomtam az ujjam. Szerintem elég lesz ez is, és ha egész éjjel töltőn van a készülék, nem merül le. Zseniális vagyok. 
Nem.

"Nincs meleg víz." jött be Harry a szobába, fején egy törölközővel. 

-Majd szólunk - bólogattam. Előrehajolt és a haját dörzsölte a durva anyaggal, amit aztán az ablak előtti radiátorra terített. 

"A többiek?" 

-Nemrég rendeltek pizzát. Éhes vagy? - kérdeztem, majd mikor nemleges fejrázást kaptam válaszul, megütögettem magam mellett az ágyat. Lekapcsolta a villanyt és egy hálás mosollyal az arcán bújt be mellém. 

"Te nem fürdesz?" mért végig.

-Miért? Büdös vagyok? - sértődötten lebiggyesztettem az ajkaimat, mire a szemeit forgatva nyúlt a nadrágomhoz. -Hé, mit csinálsz?! 

"Az utcai ruhádban akarsz aludni?" értetlenkedett. "O" alakot formáltam a számmal és hagytam, hogy lerángassa rólam a gatyát, zoknival együtt. 

-Remélem akkor érzékibb leszel - mondtam, mikor lerugdalta a ruháimat a földre.

"Mikor is?" pillantott rám kacéran. Megragadtam a karjait és magamra rántottam őt. 

-Tudod te jól - vigyorodtam el megszeppent arcát látva és egy puszit nyomtam a szájára. -Nem is hinnéd milyen nehéz melletted nyugodtnak maradni - simítottam végig meztelen felsőtestén, élvezettel néztem, ahogy libabőr jelenik meg a karjain és megremeg az érintésem alatt. Átlendítette a lábát a csípőmön és felülve mosolygott le rám.

"Azt hiszem, megegyeznek az érzéseink." kacsintott, aztán lenézett a mellkasomra. "Kell ez a póló? Olyan meleg van." nem hagyta, hogy válaszoljak, vagy egyáltalán reagáljak, hátrébb csúszva rajtam húzta át a fejemen a felsőmet, egy kis segítséggel. 

"Elvesztetted a szégyenlős éned?" kérdeztem elégedetten. Tetszik, hogy feszegeti a határait. 

"Ő otthon maradt." billentette oldalra a fejét. 

"Remélem megsértődött és nem talál majd vissza hozzád." csücsörítve vártam, hogy előredőljön és megkapjam a jól kiérdemelt csókomat. 

"Ha szeretnéd, elküldöm örökké." jelelte, majd a számra tette a mutatóujját. 

"Én szeretem őt is. Mindenhogyan szeretlek."

"Helyes válasz." csókot hagyva az ajkaimon mászott le rólam, de kezét rögtön a hasamon éreztem, fejét pedig a mellkasomra hajtotta. Vizes haja hűvösen érintette felhevült bőröm, a tincsek közé fúrtam az ujjaimat és felemelkedve egy jó éjt puszit nyomtam rájuk. 
  Pár perccel később már csak az egyenletes szuszogását hallhattam a kintről beszűrődő zajok mellett. A srácok valami meccset nézhettek a nappali tévéjén, bár nem voltam ebben biztos, de sokszor fogtam el beszédfoszlányokat. Örültem, hogy tiszteletben tartják; mi hamarabb nyugovóra tértünk és bár Harryt nem zavarná a hangoskodás, engem nyugodtan hagynak aludni. Új reményekkel nézve a holnap elé hunytam le a szemeimet, hogy hamarosan magával ragadhasson a pihentető sötétség.