Süketnéma {Larry Stylinson}

17.

-Menj csak - fejemmel Anne barátnői felé biccentettem. Talán így kibírható lesz ez a pár óra. Ha mindketten a saját baráti körünkben bulizunk, még valami jó is kisülhet belőle. A partnerem egy bájos pillantás kíséretében engedte el a kezem, ezzel megannyi vadász tekintetet magára vonva. Tessék csak, vigyék!

-Te hogyhogy itt vagy? - kérdezte Andrew rögtön, mikor az asztaluk mellé léptem. -Nem úgy volt, hogy nincs kedved eljönni? - szemeimmel megkerestem Anne-t és egy büszkének mondható arckifejezést öltöttem magamra.

-Hogy is mondhattam volna nemet, ha egy olyan lány a partnerem, mint Anne Pots? - szinte élvezettel bámultam ledöbbent arcukat.

Hiába szidtam az égig a csajt, az évfolyam számára ő maradt a cuki, de ugyanakkor nagyon dögös szépség királynő. A meglepettség csupán azért ült most az arcukon, mert annyit felfogtak, hogy egyáltalán nem bírom a csajt.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon, mire összerezzenve kaptam a tekintetem Zaynre.

-Beszélhetnénk? - nem adott lehetőséget a nemleges válaszra, szinte kirángatott a csendesebb előtérbe.

-Mi van? - kérdeztem ingerülten, lerázva magamról a kezét. Vetett rám egy bánatos pillantást, majd a kétszárnyú ajtóra mutatott.

-Nem kell ezt csinálnod, Louis!

-Mit is? - ráncoltam a homlokom értetlenül. Z idegesen fújta ki a levegőt.

-Nem kell elviselned a csajt, csak mert ezzel bizonyíthatod, hogy férfi vagy - magam elé emeltem a kezem és a fejemet rázva ellenkeztem.

-Zayn...

-Nem! Nem szabadott volna azt mondanom, hülye voltam. Nem gondoltam komolyan, a legjobb haverom vagy és úgy fogadlak el, ahogy te jól érzed magad a bőrödben. Nincs jogom ítélkezni, nekem csak eldurrant az agyam, mérges voltam akkor mindenért és valamiért ezt a feszültséget rajtad vezettem le. Sajnálom! - olyan gyorsan hadart, hogy alig értettem mit mond. Miután elhallgatott még bogoztam a szavakat és mire végre rájöttem, hogy tényleg bocsánatot kért, már halálra vált arccal dőlt felém.

-Oké, felejtsük el! - mondtam. Hatalmasat sóhajtott, tenyerét a mellkasához emelte és megkönnyebbülten elmosolyodott.
-Visszamenjünk, vagy...? - a fejét ingatta miközben az órájára nézett.

-Liamék tíz perc múlva érnek ide, már felesleges lenne visszamenni - felelte vállat vonva. -Megyünk inni.

-És...? - széttárta a karjait, miközben kérdőn nézett rám.

-Nincs és. Megyünk inni. Ennyi.

---

A sörös dobozt szorongatva próbáltam úgy táncolni, hogy ne veszítsek egy cseppet se a kedvenc italomból. Mozgásom lassú volt, valójában táncnak sem nevezhető, mert össze-vissza dülöngéltem, de ez a folyamatosan ugráló emberek között aligha tűnt ki. Még észnél voltam, nagyon a határon, de meg tudtam mondani, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Ez még nem a legalja...

-Tomlinson! - Edward átkarolt, miközben átnyújtotta a fura színű folyadékot és kivette a kezemből a hőn áhított sörömet.

-Hé! - morogva készültem akár véremet is adni a keserű alkoholért, valamiért azonban két perc múlva már elégedetten kortyolgattam az újonnan kapott pohárból.

-Nincs több suli! - kiáltotta Liam, mikor mellénk vergődte magát. Ő se volt már a toppon, csillogó szemei elárulták, hát még a széles vigyora, ami akkor is ott volt az arcán, mikor egy lány felpofozta őt, mert megfogta a mellét. Na, ő már menthetetlen ezen az estén.
Én meg szín józan.

-Hol van Zayn? - kérdeztem. Edward felemelte a kezeit jelezve, hogy ő nem tudja, Liam pedig látszólag készült belefulladni az italába.
-Megkeresem! - kiáltottam.

-Jó, mondd meg neki, hogy a szekrényébe rejtettem anyám melltartóját! - Liam csuklott egyet és felemelte a poharát arra várva, hogy valaki koccintson vele.

-Mi van? - röhögtem fel, mikor felfogtam a szavait. Nem normális.

Párszor megbotlottam a saját lábamban, míg végigjártam a különálló folyosót. Zayn nevét ismételgettem, de nem találtam lehetségesnek, hogy meghallja a hangom. Elbotorkáltam a mosdóig, ahova olyan nagy lendülettel akartam belépni, hogy mikor a zárt ajtó fogadott, a fejem hatalmasat koppant a falon.

-Bassza meg! - nyögtem fájdalmasan. A homlokomat nyomogattam, majd mikor lejátszódott előttem az előző öt perc, harsány nevetésbe kezdtem. Komolyan visszapattantam a falról?
Nem szórakozhattam sokáig magamon, mert az ajtó kinyílt és Zayn arca bukkant fel mögötte.
-ZAAAYN! Hát téged kereslek! - visítottam elváltoztatott hangon.

Barna bőrű barátom méregetett egy darabig, majd tőle szokatlan mosolyra húzta a száját.

-Gyere! - kilépett hozzám, megragadta a karom és felhúzott a földről, aztán betaszigált a mosdóba és visszazárta az ajtót.
-Szórakozzunk! - suttogta, mikor értetlenül néztem rá, majd a hátam mögé mutatott. Kíváncsian megfordultam, ezzel együtt pedig Zayn előrébb lökött. A hatalmas tükör elé helyezett pulton, amiken amúgy a mosdótálak voltak, egy szőke lány feküdt. A ruhája oldalra lógott elszakadva. Hirtelen felemelte a fejét és beharapta a száját, miközben széttárta a lábait.

-Helló! - nyögtem kajánul elvigyorodva. Zaynnel összekacsintottunk és egyszerre mozdultunk a lány felé.