Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

✴️Bucky #12✴️ Előzmény

bernadettboczor kért egyet Buckyról ❤️ remélem nem baj, hogy egy ilyen előzményt kapsz ❤️❤️

T/N = te neved

Éppen a vacsorához szedtem elő a dolgokat, közben a nappaliban lévő tévében a hírek mentek.

– Washingtonban az égen különös formájú repülő járművek tűntek fel, amik feltehetőleg az újonnan felfedezett HYDRA nevű szervezethez tartoztak. Nem tudjuk mi célt szolgálhattak, de mind a három megsemmisítette egymást – mondta a híradós nő.

Gyorsan felmentem a netre, és szinte az összes hír a HYDRÁval, vagy S.H.I.E.L.D nevű szervezettel volt kapcsolatos. Fent volt minden. A munkavállalók aktái, és minden, de tényleg minden fontos dolog. Elszörnyedtem, hogy ilyen dolog is van még a világban. Ráadásul találtam egy aktát, ami egy bizonyos James Buchanan Barnesé, más néven a Tél Katonájáé. Elkezdtem olvasni, és még az elején jártam, mikor kopogtak.

Gondolkoztam, hogy ki lehet az, elvégre nem vártam vendéget. De azért odamentem az ajtóhoz, majd mikor kinyitottam meglepődtem, ugyanis a Tél Katonája állt ott, bőrig ázva, és nem éppen tűnt annak a veszélyes bérgyilkosnak, akiről a neten volt szó. Sőt, kifejezetten ijedtnek tűnt, ráadásul reszketett.

Egy ideig csendben néztük egymást, majd arrébb álltam az ajtóból.

– Gyere be – mosolyodtam el halványan, mire a csodálkozástól tágra nyílt szemmel nézett rám. – Nyugi, csak segíteni szeretnék.

Erre csak biccentett, és belépett a lakásba. Gyorsan hoztam neki a pokrócot, és a hátára terítettem.

– Ülj le nyugodtan a kanapéra, én addig gyorsan megcsinálom a vacsorát, rendben?

Ő csak nézett rám a nagy, kék szemeivel, így miután ezt beleegyezésnek vettem, a konyhába mentem, közben hallgatóztam, hátha szüksége lenne rám.

A melegszendvicseket gyorsan elkészítettem, és visszamentem hozzá a nappaliba.

– Tessék – adtam neki az egyik tányért. – Egyébként a nevem T/N.

– Bucky. Legalábbis azt hiszem – motyogta halkan.

– Az aktád szerint, ami felkerült az internetre James Buchanan Barnes a neved – mosolyogtam rá.

– A Smithonian múzeumban azt írták, hogy a Bucky a becenevem.

– Ó, az Amerika Kapitány kiállítás. Azt imádtam. Tényleg, most már tudom, hogy ezért voltál ilyan ismerős – jegyeztem meg, mire halványan elmosolyodott.

Miután megvacsoráztunk, a mosogatósba tettem a tányérokat, gyorsan elmentem fürdeni, és mivel úgy láttam, hogy Bucky fél egyedül lenni, siettem vissza hozzá, és az egész éjszakát átvirrasztottam érte.

– Köszönöm, hogy befogadtál – mondta halkan olyan hajnal három körül.

– Semmiség – mosolyogtam rá, és nem sokkal azután, hogy a vállamra hajtotta a fejét, el is szunnyadt. – Aludj jól – suttogtam.