Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🐜Scott #1🐜🎄

T/N = te neved

Néhány órája megkértem Scottot, vegyen egy fenyőt, hogy fel tudjuk díszíteni, de azóta se jött haza, és már kezdek aggódni, hogy történt vele valami. Így, hogy lekössem magam, valamivel, előszedtem a díszekkel teli kartondobozokat, nekiláttam megcsinálni a vacsorát(amivel végül kész is lettem), meg takarítottam is, és mikor éppen odafent voltam, mikor az ajtó nyílását, majd néhány pillanattal később tompa puffanást hallottam. Féltem, hogy betörő, vagy csak Scott haverjai szórakoznak. Igen, ez megtörtént a múltkor, és az lett az eredménye, hogy Luisnak és Kurtnek betörtem az orrát egy olvasólámpával, Dave pedig valahogy megúszta. Amúgy utána kiderült, hogy Scottot keresték, aki öt perccel az incidens után ért haza.

Szóval, visszatérve a jelenbe, fogtam a hajkefémet, és csendesen lementem a lépcsőn. Alig értem el a nappali ajtaját, megláttam Scottot, aki éppen az eldőlt fát próbálta felállítani a földről.

– Khm... – köszörültem meg a torkom, mire ő ijedten elejtette a fának azon részét, amit sikerült felkaparnia a földről. – Hol a fenében voltál ilyen sokáig?!

– Ja, ööö... szia. Nehéz volt hazahozni a fát.

– Ezért voltál oda négy rohadt órán keresztül?! Ha egyszer szétszedtél egy ajtót, ami olyan anyagból készült, mint a Titanic, meg megmentetted a világot, nem tudtál haza hozni egy fát? És mi lett volna, ha mondjuk elkéred Luis kocsiját? Vagy lezsugorítod a fenyőt, aztán itthon visszanagyítod! Scott, én már teljesen ki voltam idegileg. Legalább felhívhattál volna!

– Nézd, T/N, sajnálom. Megértem, hogy ki vagy borulva, de hidd el, ha bajba kerülök, megoldom.

– Elhiszem, de...

– A srácok megint rádhozták a frászt?

– Nem. Csak mielőtt megismertelek, láttam a Pym tech-nél történteket, és mióta csak ismerlek aggódok érted – szipogtam.

– Hé, nincs semmi baj. Látod? Egészben haza jöttem, ahogy a fa is. Nem soká karácsony, és minden oké lesz.

– Megígéred? – néztem fel rá.

– Igen – ölelt meg. – Egyébként huszonötödikén megyünk a Bosszúállókhoz.

– Mi? Most komolyan? De én nem illek oda.

– Dehogynem. Hidd el, kedvelnek. Előtte való nap, pedig Cassie lesz nálunk.

– Alig várom, hogy találkozhassak vele. De kedvelni fog? Mármint...

– Tudom mire gondolsz, de nem lesz baj. Amúgy akkor segítenél felszedni ezt a fát?

– Persze – nevettem el magam.