Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🏹Clint #12🏹

Cukokra kérésére írtam ❤️❤️❤️

T/N = te neved

2 évvel ezelőtt...

Épp kiszedtem a sütőből a mirelit pizzát, mikor csengettek. Tippem se volt, ki keres engem este fél hétkor, ráadásul úgy, hogy odakint szakad az eső. Letettem a pizzát a konyhaasztalra, majd, miután levettem a sütőkesztyűket, gyorsan mentem ajtót nyitni.

Igencsak meglepődtem, mikor megpillantottam Clintet, kezében egy bőrönddel, közben mellettem besurrant a lakásba a kutyája, Lucky(elvileg a képregényekben van egy ilyen nevű kutyája).

– Szia, hát ti? – csodálkoztam.

– Laurával elválunk – válaszolta tömören.

– Ennyire összevesztetek, hogy el kellett költöznöd?

– Ja, nem. Én döntöttem így. A gyerekek szeretnek ott lakni, ráadásul Laurának így nem kell lakást keresnie. Ugye nem baj, hogy...

– Ugyan, dehogy. De hogyhogy nem Natashához mentél? Ő a legjobb barátod, nem?

– Te jóval ritkábban mész bevetésekre. Így egyszerűbb – vont vállat. Ekkor a konyhából hatalmas csörömpölést hallottunk. Clint gyorsan letette a bőröndjét az előszobában, majd besiettünk a konyhába, és elég mulatságos látvány fogadott minket. Lucky valahogy leszedte az asztalról a pizzát, de annak az egyik fele az orrán kötött ki, a másikat pedig feltehetőleg megette.

– Sajnálom – szabadkozott Clint. – Valamiért nagyon rápörög a pizzára.

– Semmi baj. Ehetünk mást is – mosolyogtam.

Napjainkban...

Clint és Lucky a mai napig nálam laknak. Kollégám többször is mondta, hogy keres magának lakást, de én marasztaltam. Bevallom, mióta megjelent nálam, nagyon megkedveltem. Mármint úgy. Persze próbáltam titkolni, de nem tudom, mennyire sikerült, elvégre olyasvalaki előtt próbálok titkolózni, akinek nagyon jó szeme van.

Ma este éppen a fotelban ültem, és vártam, hogy Clint hazajöjjön a kutyasétáltatásból. Eldöntöttem, hogy ma beszélek vele erről az érzelmi katyvaszról. Egyszerűen nem bírtam tovább titkolózni. Nem éreztem helyesnek.

Hamarosan nyílt az ajtó, és berohant Lucky, majd az ölembe ugrott.

– Szia, Clint! – köszöntöttem hangosabban.

– Szia – lépett be mosolyogva a nappaliba a lakótásrsam. – Lucky, szállj le T/N-ról/ről! – szólt a kutyára, mire az ugyan leszállt rólam, de aztán a kanapéra feküdt.

– Minden oké volt? – kérdeztem.

– Persze. Hm, mit csináltál vacsira? Jó illata van.

– Sült csirkét. Most pedig sipirc, moss kezet, hogy ehessünk – mosolyogtam rá.

Vacsora után – amit Clint az egekig dicsért – leültünk a nappaliban, és én próbáltam összeszedni magam.

– Baj van? – kérdezte aggódva Clint.

– Nem, minden oké – motyogtam.

– Ugyan már. Látom, hogy van valami. Nekem elmondhatod – karolta át a vállam.

– Clint, én... kedvellek. Mármint úgy – motyogtam.

– Tudom – mosolyogott.

– Mi? Tudod? Mióta?

– Úgy a harmadik hónap után jöttem rá – vont vállat.

– Remek – motyogtam szomorúan.

– Ugyan. Még nem mondtam végig. Szeretlek T/N – fogta a két keze közé az arcomat, és megcsókolt. Csak, ezt a kis pillanatot Lucky elrontotta azzal, hogy mindkettőnk arcát jól összenyalta. Az ajkaink elváltak, és nevetve néztünk a labradorra, ami ártatlanul nézett ránk.