Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

💚Loki #5💚

T/N = te neved

~E/3~

– Ti ezt most komolyan egy újoncra bíznátok? Olyasvalakiről van szó, aki majdnem elpusztított egy egész várost! – kelt ki magából a Kapitány, aki alapból nyugott természetű, de most kihozták a sodrából.

– A lány önként vállalkozott – csitította Clint. – Na, jó, sorsot húzattak vele, de ez más kérdés.

– Hát pont ez az! Mennyi ideje van a SHIELD-nél? Két, vagy három hete? Erre rábíznak egy ilyen nehéz feladatot? Miből gondolják, hogy Loki nem öli meg rögtön?

– Bocsáss meg, Kapitány, de mégis csak az öcsémről beszélsz – szólt bele a beszélgetésbe Thor. – Lehet, hogy pont ő fog segíteni Lokinak. Őszintén, csak egy kis türelem kéne a testvéremnek, de az egyikünknek se sok van, de lehet, hogy ez a lány elég türelmes ahhoz, hogy elbírjon az öcsémmel.

– Elnézést, de valaki vár az ajtónál – szólt PÉNTEK, mire mindenki elhallgatott.

– Remek – morogta Tony, és elindult az ajtóhoz.

~T/N~

Az út ide ki a semmi közepére hosszú volt, és nem is szívesen jöttem, de hát a munka miatt muszáj. Az ember azt hihetné, hogyha ha valaki a SHIELD-nél dolgozik, a kollégái nem olyan gyerekesek, hogy sors húzással döntsék el, kinek kell segítenie egy skandináv istenen. Pedig velem pont ez történt. Nem az a problémám, hogy egy olyas valakinek kell a közelébe mennem, aki majdnem elpusztított egy várost, hanem az, hogy így viselkednek az emberek, ha róla van szó.

Mikor megérkeztem, csodálkozva néztem a hatalmas több épületből álló létesítményre. Végül odamentem ahhoz, ami még úgy ahogy hasonlított egy lakóépületre, azonban az ajtónál nem láttam csengőt.

– Ki maga? – hallottam egy női hangot.

– Öhm... A nevem T/N. SHIELD ügynök vagyok. Engem küldtek, hogy segítsek Lokin.

Erre kinyílt az ajtó, és Tony Stark állt a másik oldalán.

– Szóval te lennél T/N. Remélem PÉNTEK nem kötekedett nagyon, mert hajlamos rá.

– PÉNTEK?

– A ház mesterséges intelligenciája. Esetleg be is jössz, vagy itt maradsz?

– Ó. Bocsánat, szokásom elkalandozni – mondtam, ugyanis ezúttal éppen a ház külsejét csodáltam.

Odabent mindenki örömmel fogadott, aminek köszönhetően hamar megkönnyebbültem, pedig tudtam, hogy a neheze még hátra van.

– Lady T/N, ideje, hogy bemutassalak az öcsémnek – szólt Thor, mire elmosolyodtam.

– Rendben. Nézzétek, elhiszem, attól tartotok, hogy egy napig se bírom, de tudom, hogy nem lesz baj – néztem a többiekre.

– Aranyos, hogy így gondolod, de Loki közelében nem igen maradnak életben – jegyezte meg Natasha.

– Hé, én is élek! – morogta morcosan Thor.

– Mi lenne, ha, most hanyagolnánk a veszekedést? Nem azért jöttem, hanem mert ez a feladatom. Mehetünk? – néztem a Mennydörgés istenére.

Ő csak bólintott és elindultunk fel a lépcsőn.

– Tudod, Lady T/N, meg kell köszönnöm, hogy így kiállsz az öcsém mellett.

– Semmiség. Igazából ha nem én húzom a legrövidebbet, és ha senki nem nem akarta volna a melót, elvállaltam volna – mosolyogtam. – Nekem ez nem teher, mert szeretek embereken segíteni, még ha elég nehéz esetek is, és ahogy hallottam, Loki is az.

– Nos, ez igaz... és tényleg hálás vagyok.

Csak felmosolyogtam rá, és csendesen folytattuk az utat. Végül a folyosó végén lévő ajtónál álltunk meg, majd miután Thor kopogott, vártunk egy kicsit.

– Ne már, testvér, nyisd ki az ajtót! – kopogott újra az isten.

Ekkor hirtelen nyílt az ajtó, és megpillantottam Lokit.

– Megmondtam, hogy nem vagy a testvérem! És azt is tudattam veled, hogy nem akarok látni senkit!

– Igazad van, de van itt valaki, aki szívesen segítene neked – állt arrébb Thor, hogy az öccse megláthasson engem.

– Szia – intettem mosolyogva, mire ő csak megforgatta a szemeit.

– Mit vársz? Hogy majd egy midgardinak kiöntöm a lelkem? Hagyjatok magamra.

– Loki, nézd, tudom, hogy nem akarod, de muszáj csak megpróbálni, mert ez a munkám. Kérlek – vázoltam neki mosolyogva.

– Gondolom addig nem hagysz békén, amíg igent nem mondok erre, igaz?

– Olyasmi – vontam vállat.

– Akkor gyere be – morogta.

– Mostmár megleszek – néztem Thorra.

– Rendben – bólintott, és miután becsukta az ajtót, feltehetőleg elindult vissza a nappaliba.

– Húsz perce hallottam, hogy csak azért jöttél el, mert sorsot húzattak veled. Elég hangosan veszekedtek róla.

– Azt is hallottad, amit Thornak mondtam? – kérdeztem mosolyogva.

– Nem. Kellett volna?

– Igen. Tudod, ha a kollégáim nem lettek volna ilyen gyerekesek, és senki nem akart volna jönni, vállaltam volna.

– Mégis miért? Engem mindenki utál, és nem alaptalanul. Senkit nem hibáztatok érte.

– Szeretek segíteni másokon, és engem úgy neveltek, hogy mindenkinek adjak második esélyt – mosolyogtam, és leültem a fotelba. – Egyébként a nevem T/N.

– Nem rossz név, ahhoz képest, hogy Midgardon vagyunk.

– Köszi. Szeretnél beszélni valamiről?

– Megmondtam, hogy nem – nézett ki az ablakon.

– Tudod, muszáj valamit mondanod, hogy segíthessek – álltam fel, és leültem mellé az ágyra. – Azt esetleg megkérdezhetem, miért támadtál New Yorkra?

– Miért mondanám el? Leírnád, megmutatnád a SHIELD-nél...

– Látsz nálam papírt, vagy valami hasonlót? A beszélgetéseinket nem kell megmutatnom. Csak hogy mennyit javult a helyzet. Nos?

– Megfenyegettek. Elég ennyi?

– Nekem tökéléletesen – mosolyogtam. – Szóval nem önszántadból tetted?

– Nem. Az tény, hogy nem voltam egy szent, de önszántamból nem is gondoltam rá, hogy lejöjjek a földre.

– Sajnálom – tettem a kezem a vállára. – Szeretnél egy ölelést?

– Nem vagyok oda érte, de üsse kő – vont vállat. Elmosolyodtam, és óvatosan megöleltem.

– Úgy érzem, mi ketten nagyon jóban leszünk.