Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🐜Scott #4🐜

Yumiko_2003, megint itt van neked a fejezet ❤️❤️❤️

T/N = te neved

A reggeleimet, mint mostanában mindig, a fürdőszobában kezdtem. Néhány napja reggelente nagyon rosszul vagyok. Egy ideje már motoszkál az agyam egyik rejtett zugában a megoldás, de nem voltam biztos benne.

– T/N, drágám jobban vagy már? – jött be Scott a fürdőszobába, miközben már a fogamat mostam.

– Egy kicsit – mondtam.

Pár perccel később lementünk a konyhába és amíg Scott reggelizett, én csak a teámat kortyolgattam.

– T/N, szerintem neked tényleg valami bajod van – szólalt meg Scott. – Délután el kéne menned orovoshoz.

– Tudom – sóhajtottam. –, de nagy baj lenne, ha megkérnélek arra, hogy gyere velem?

– Persze – lépett hozzám, és megpuszilta az orrom. – Viszont nekem lassan mennem kéne. Vigyázok Cassiere. Legszívesebben elhoznám ide, de mivel beteg vagy...

– Scott, semmi gond. Menj, én pedig pihenek egy kicsit. Délután meg mehetünk a dokihoz...

– Akkor jó.

***

Fél órával később Scott elment itthonról, én pedig úgy döntöttem, elmegyek a közeli drogériába, venni egy terhességi tesztet, aminek segítségével kiderül, ez csak alaptalan félelem volt-e.

Mikor hazaértem, levettem a téikabátomat, sapkámat, és a csizmámat, majd felmentem a fürdőszobába, és elvégeztem a szükséges teendőket. Amíg vártam az eredményt, igyekeztem elfoglalni magam. Először olvasni próbáltam, de nem tudtam koncentrálni a szövegre. Végül bizonyos idő elteltével bementem a fürdőszobába, és félve lestem rá a tesztre. Pozitív...

Elképesztően boldog voltam, ezért ráírtam Scottra.

Mikor jössz haza?

Még vagy három óra. Miért? Rosszul vagy?

Nem. Jól vagyok. Ráadásul szeretnélek meglepni valamivel.

Rendben. Ha Maggie-ék hazaértek, sietek.

Alig várom :)

Szóval most van három órám. Az már más kérdés, hogy mihez kezdjek magammal. Végül egy kis szundítás mellett döntöttem.

***

– T/N, ébredj, haza jöttem – hallottam Scott hangját, de olyan fáradt voltam, hogy csak a másik oldalamra fordultam, ő pedig nem sokkal később a karomat kezdte el cirógatni.

– Scott, légyszi hagyj még egy kicsit aludni – motyogtam a párnába.

– Azért siettem, mert úgy emlékszek, van egy meglepetésed.

Na, erre már rögtön kipattant a szemem, és felültem az ágyban.

– Igen. Képzeld, rájöttem, mi bajom volt.

– Tényleg? Egyedül mentél dokihoz?

– Nem. A helyzet az, hogy babát várok.

– Komolyan mondod? – nézett rám elkerekedett szemmel.

– Igen.

– Jaj, de szeretlek – ölelt meg.

– Én is téged – bújtam hozzá.

Na, sziasztok!

Kérlek adjátok az erőt, mert holnap délelőtt megnézem neten a Végtelen háborút, úgyhogy nagyon sok életerőre lenne szükségem... Bár ismerve magam lehet belepusztulok a depibe... Ezért nem tudom, lesz-e rész a hétvégén