Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

▪️Sebastian Stan #1▪️

Littlepinkbaby, remélem jó lett ❤️❤️

T/N = te neved
K/J/F = kedvenc jégkrém fajta

Este épphogy nem sírtam el magam, mikor bevágtam magam mögött a bejárti ajtót, aminek zajára Sebestian is kikukkantott a konyhából.

– T/N, jól vagy? – sietett elém, és a kezébe fogta az arcomat, és próbált lenyugtatni, de én csak eltoltam magamtól, majd miután szó szerint ledobtam a cuccom, berohantam a szobánkba, és becsaptam az ajtót.

Odabent levetettem magam az ágyra, és sírni kezdtem.

– T/N, bejöhetek? – kérdezte, miközben hevesen kopogni kezdett az ajtón.

– Hagyj békén! – hüppögtem.

– T/N, légyszi engedj be. Talán segíteni is tudnék.

Erre sóhajtottam egy nagyot, ami elég szaggatottra sikeredett

– Gyere be – szipogtam.

Nyílt az ajtó, Sebastian pedig leült mellém az ágy szélére, és simogatni kezdte a hátam.

– T/N, mi a baj? – kérdezte halkan, és megpuszilta a vállamat.

– Sebby... – ültem fel, és megöleltem, majd ismét sírva fakadtam.

– Csss... Bármi is a baj, mondd el, és megpróbálunk megoldást találni rá – simogatta a hátam, és egy puszit nyomott a homlokomra.

– Anyáékkal vesztem össze – motyogtam a vállába.

– Megint? – tolt el egy kicsit magától, hogy a szemembe nézhessen.

– Igen.

– Ezúttal miért?

– A szokásos. Már harminckettő vagyok, de nem tudják elfogadni, hogy író vagyok – fakadtam ki. – Meg hogy sikeres vagyok a rajzolásban is.

– Próbáltad elmagyarázni nekik, hogy ez a te életed?

– Igen, mint mindig! Gondolod hallgattak rám? Ráadásul még téged is belekevertek a vitába.

– Hogy mit? Engem? Miért?

– Haragszanak, mert művész vagyok, ahelyett, hogy valami unalmas irodai munkám lenne, ráadásul egy művésszel vagyok együtt. De nyugi, nem a te hibád, megmondtam nekik, elfelejthetik, hogy szakítsak veled.

Seb erre csak mosolygott, és megcsókolt. Lassú, és aranyos csók volt ez, és örökre élveztem tudtam volna élvezni, de a levegőhiány közbeavatkozott. Miután az ajkaink elváltak egymástól, mosolyogva néztünk egymásra.

– Köszi, megvigasztaltál – töröltem meg az arcomat.

– Nincs mit. Amúgy fél órával azelőtt, hogy hazajöttél, vettem jégkrémet.

– K/J/F? – csillant fel a szemem.

– Igen. Gyere, nézzünk valami sorozatot, és együk meg – vigyorgott, amitől rögtön gyorsabban kezdett dobogni a szívem. Na igen. Hét hónap alatt nem tudtam megszokni a tényt, hogy Sebastian Stan a barátom.

– Egyszer volt, hol nem volt?

– Csak mert én vagyok benne?

– Pontosan – nevettem.