Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🏹Clint #4🏹 Part 2.

Már jó ideje itt vagyok a Bosszúállóknál, mert otthon nem akartak megoldódni a dolgok. Sőt minden rosszabb lett, ezért a testvéreim tiltásának ellenére visszamentem, és ha Thor, Clint és Tony nem jön utánam, otthagyom a fogam. Bár, igen nehezen jutottunk ki onnan.

Persze nem haragudtak rám, mert mondták, hogy egy kis nehezítés pont ráfért a küzdelmekre, de én nagyon rosszul éreztem magam, hogy belerángattam őket, a testvéreimmel meg fene tudja mi lett. Az utolsó dolog amit a zűrzavarban láttam, az az, hogy Marcel kegyetlen módon Klausba döfte Papa Tunde pengéjét, ami minden vámpírnak felér egy kínzással. Ha a többieket szeretném hívni, csak a hangposta kapcsol be.

Mióta visszajöttünk New Orleansból, nem tudok rendesen aludni. Éjszakánként későn alszok el, de néhány óra múlva rémálom miatt ébredek fel. Ezekben mindig a múltkori eseményeket látom, vagy néhány emléket a borzalmas gyerekkoromból. Például ahogy apám veri Klaust, esetleg engem.

Mikor felébredek, nem tudok mást csinálni, csak fekszek, bámulom a plafont, és bőgök. Nem hiába, mindig én voltam a legérzékenyebb...

Ma viszont ahogy felébredtem, nem tudtam mihez kezdjek, ezért lelopakodtam a konyhába. Kivettem a fagyasztóból egy kis jégkrémet, és miután elővettem egy kiskanalat, felültem a pultra, és azt eszegetni kezdtem a hideg édességet.

– Ki járkál itt? – hallottam meg Clint hangját, aki egy pisztollyal a kezében lépett be a konyhába, és felkapcsolta a villanyt. – Ó. Csak te vagy az? – eresztette lejjebb a kezét.

– Ennyire nem kell csalódottnak lenni – motyogtam.

– Belle, nem úgy gondoltam – nézett rám bocsánatkérően.

– Tudom – mosolyodtam el halványan.

– Miért vagy ébren fél háromkor?

– Hagyjuk. Jégkrémet?

– Persze – vont vállat, majd felült mellém. – Ú, ez pont a pisztáciás. Tony ki lesz akadva, ha nem találja – vigyorgott.

– Nem szándékosan ezt vettem ki. Csak nagyon kellett valami, ami felvidít...

– Baj van?

– Mióta visszaértünk New Orleansból nagyon nem vagyok jól. Rémálmaim vannak, és nagyrészükben valamiért apám is benne van, és elhiheted, nem kellemes élmény.

– Róla sose meséltél igazán. Csak akkor említetted, mikor megismerkedtünk.

– Nem véletlen. Szerintám már akkor eleget mondtam. Elvégre legkisebb hibákért vert minket. Volt, hogy napokig fel se tudtunk kelni, annyira vészes volt. Aztán miután átváltoztunk, Mikael ezer évig vadászott ránk.

Clint nem tudott semmit se mondani, csak megölelt.

– Annabelle, ugye tudod, hogy nem kell egyedül lenned? – nézett rám.

– Ezt én mondtam, mikor megismerkedtünk – mosolyodtam el szipogva.

– Igen. Engeded, hogy segítsek?

– Kérlek – motyogtam, és a könnyeim ismét utat törtek maguknak.

– Na, ne pityeregj – fogta a két keze közé az arcom, majd óvatosan megcsókolt. Én pedig azt hiszem, hogy ezer év alatt sose éreztem így csenki iránt. Talán Klausnak volt igaza, mikor azt mondta, hogy akik udvaroltak nekem, nem az IGAZIAK.

Mikor Clint már híján volt a levegőnek, az ajkaink elváltak egymástól, és én pedig elmosolyodtam.

– Köszi, hogy itt vagy nekem – öleltem meg, és a mellkasához bújtam.

– Semmiség. Mi lenne, ha felmennénk aludni?

– Benne vagyok. Felvinnél? – nyújtottam ki felé a karjaim.

– Persze. Na, gyerünk – mosolyogott, és a karjaiba kapott, majd elindult felfelé.

Odafent ahogy beléptünk a szobába, Clint letett az ágyamra, és nyakig betakart. Nyomott egy puszit a homlokomra, és indult volna ki a szobából, de elkaptam a kezét.

– Maradsz? – suttogtam.

– Persze – mosolyodott el, és lefeküdt mellém. – Jó éjt, Hercegnő.

– Jó éjt – motoygtam, és a mellkasára hajtottam a fejem.

|Bonus Ending|

~ E/3~ 

Miután Annabelle és Clint nem jelent meg a reggelinél, Wanda úgy döntött, hogy megkeresi őket. Elsőként Anna szobájába kopogott be, de miután nem kapott választ, csendben benyitott.

– PÉNTEK, örökítsd meg ezt a pillanatot – mondta halkan. –, és küldd el a többieknek.

Egy ideig mosolyogva nézte, ahogy Annabelle és Clint összebújva alszanak, és rögtön megjegyezte, hogy az újdonsült legjobb barátnője végre mosolyog. Épp csukta volna be az ajtót, mikor a többiek nagy hanggal siettek oda, hogy láthassák két csapattársukat.

– Hallgassatok már el, mert felébrednek – sziszegte Wanda, de már késő volt, mert Annabelle álmosan nyitotta ki a szemeit, majd ült fel az ágyban.

– Ti mit csináltok itt? – kérdezte egy ásítás kíséretében.

– Semmit... – mondta Tony, és mindannyian elhúzták a csíkot.
Annabelle csak vállat vont, és visszafeküdt.

– Az a gyanúm, hogy valamelyikük lefotózott minket – motyogta álmosan Clint.

– Nem baj.