Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

💚Loki #1💚

Egyedül ücsörögtem szobámban, mikor fémes zörgést hallottam lentről. Mintha, valaki a fém kapun kopogott volna, ami elválasztja New Orleans színes, élettel teli utcáját a háztól.

Végül, mert bár vámpír, sőt, hibrid vagyok, nem akartam védtelenül lemenni, ezért kezébe kapta az első tárgyat, ami a kezem ügyében került. Egy olvasólámpa.

Félve mentem le a lépcsőn, majd nyitotta ki a kaput, hiszen tanult a sok esetből, amikor rosszul sült el egy találkozás valamelyik voodoo boszorkánnyal.

A kapuban egy hosszú, szőke hajú meglehetősen izmos férfi állt. Meg mertem volna esküdni, hogy valahol láttam már az illetőt, csak nem tudtam mikor.

– Segíthetek? – kérdeztem, majd gyorsan letette a lámpát.

– Tényleg nem ismersz meg? Jó, nagyon régen találkoztunk, de nem gondoltam volna, hogy elfelejtesz – jegyezte meg elég hangosan az illettő. 

– Thor? Tényleg te vagy az? Már ezer éve nem láttalak – virult ki az arcom.

– Ezertizenhárom éve. Ha pontosak akarunk lenni.

– Hogy emlékszel még arra, hogy kereken hány éve? – csodálkoztam

– Loki miatt. Eddig egész hónapban ezt emlegette. És ez az oka, hogy eljöttem. Rettenetesen magába fordult, és segítened kéne rajta. Te vagy az egyetlen, akit látni akar. Tudom, sokáig tartott, mire megtaláltalak, de muszáj volt ehhez először Stark segítségét kérnem.

– Ó. Mivel gondolom, ez elhúzódik egy ideig, elpakolok néhány dolgot, és felhívom Elijaht, hogy ne aggódjanak, hogy nem találnak. Addig gyere be nyugodtan – invitáltam be mosolyogva, aztán valami szöget ütött a fejemben. – Várj, Loki miért van ennyire kiakadva? Hiszen bármikor eljöhetne ide.

– Nem tudja, hogy élsz.

– Miért?

– Meg akartam lepni. Ráadásul fél évvel ezelőttig én is azt hittem, hogy meghaltál.

– Rendben. Adj fél órát. Ja, és inkább mondd meg hová menjek, mert nem fogok veled utazni. Inkább bevállalok 1330 mérföldet, de Mjöllnirrel nem utazok.

– Pedig az gyorsabb – vont vállat.

***

Másfél óra alatt értem New Yorkba, és már csak a tornyot kellett megkeresnem

Mikor meglátta a Bosszúállók tornyát, csak megforgatta a szemét. Mi Mikaelsonok is szeretjük a luxust, de inkább az elegáns módon. Ami viszont meglepő volt, az az, hogy Thor ott várt az ajtóban, Tony Starkkal a társaságában.

– Na, ez nem semmi út volt – értem oda hozzájuk.

– Mondtam, hogy velem gyorsabb – jegyezte meg Thor.

– Nem baj. Nem kockáztatok. Szóval, láthatnám végre Lokit?

– Előbb bemutatkoznék, bár nem tudom mennyire szükséges – lépett előrébb Tony.

– Ne húzd az időt Stark – mondtam türelmetlenül. – Csak hívj be, mert olyasvalakit szeretnék látni, akivel nem találkoztam több, mint ezer éve.

– Jó. Gyere be – morogta kissé durcásan, amiért félbeszakították.

Amíg a liftben utaztak, senki nem szólt a másikhoz. Thor először próbált beszélgetni velünk, de inkább feladta, mert látta, hogy nem vagyunk oda a másikért.

Még emeletekkel lejjebb voltunk, mikor meghallottam Loki hangját. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy elő kell jönnie a szobájából.

– Ugye már nincs sok? – törtem meg a csendet vágyakozva.