Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

✴️Bucky #1✴️🎄

T/N = te neved

– T/N, ráérsz? – kérdezte Steve Szenteste, miközben mindketten a kanapén ültünk, csak én olvastam, ő pedig rajzolt.

– Most éppen kifogást keresek, hogy ne kelljen Reszkessetek betörők!-et néznem, de persze, mondd nyugodtan – pillantottam rá. 

– Megpróbálnál beszélni Buckyval? Napok óta alig jön ki a szobájából, pedig mikor elkezdtetek randizni, azt hittem, jobban lesz.

– Ne hidd, hogy nekem nem tűnt fel, de ha veled nem akar beszélni, velem se fog, csak mert olyan barátnőféléje vagyok.

– Kérlek, próbáld meg, hiszen Szenteste van, és nem szeretném, ha, egyedül lenne – könyörgött, és mivel nem tudok  nemet mondani neki, és mert Bucky nagyon fontos nekem, rábólintottam.

– Oké – mosolyodtam el. – Jó szórakozást a filmhez! – pattantam fel, és gyorsan a lépcsőhöz siettem, mielőtt esetleg Tony észreveszi, hogy meg akarok lógni a szokásos karácsonyi filmezésről, amivel nem is lenne baj, ha mindig mást néznénk, de így, hogy minden évben ugyanazok a filmek vannak, elég zavaró.

Mikor felértem az emeletre, gyorsan elsiettem a folyosó végére, ahol Bucky szobája volt, és óvatosan bekopogtam.

– James? Én vagyok az, T/N. Bejöhetek?

Végül semmit nem hallottam, így résnyire benyitottam a szobába. Bucky az ágyon feküdt, és megláttam, hogy a helyiségben nincs semmilyen dekoráció.

– James, mi a baj? – ültem le mellé az ágyra. – Steve mondta, hogy alig  mozdulsz ki innen.

– Azt tervezem, hogy a karácsony végéig így is teszek – mondta rekedten.

– Mégis miért? Nem szereted a karácsonyt?

– Nem, nem konkrétan az ünneppel van bajom, hanem nem akarom magam ráerőltetni a többiekre. Az egy dolog, hogy a hétköznapokon elviselnek, de nem akarom, hogy úgy érezzék, a szeretet ünnepén muszáj  elviselniük. Szívességet teszek ezzel nekik – törölte meg a szemét. – És azt se szeretném, ha neked gond lenne.

– Bucky... ne gondolj ilyen butaságot – feküdtem le mellé, és átöleltem az ép karját.

– T/N, nyugodtan menj, és élvezd a filmezést – húzta ki a karját az ölelésemből.

– James, inkább vagyok idefent veled, mint, hogy azokat a filmeket nézzem meg, vagy ezredjére, úgyhogy fogadd el, hogy most itt maradok feled – bújtam hozzá.

– Köszönöm – simogatta a hátamat.

– Mi lenne, ha feldíszítenénk a szobádat? Az enyémben még van egy csomó égősor, gömbök, meg mindenféle dekoráció. Használhatnánk azokat.

– Rendben – mosolyodott el. – Egyébként köszönöm, hogy nem tágítasz mellőlem.

– Nincs mit, elvégre én a... mid is vagyok?

– A barátnőm. Szerinted? – nézett rám úgy, mintha nem lenne egyértelmű.

– Tudod, reméltem, hogy az vagyok, csak... nem tudtam biztosra, hiszen csak néhány pici randink volt, és... – A mondatot már nem tudtam befejezni, mert Bucky óvatosan megcsókolt. Néhány pillanattal később pedig eltolt magától, és immár a vidámságtól csillogó szemmel nézett le rám.

– Akkor díszítünk?

– Persze – bólintottam, és megpusziltam a fém karját, tudva, hogy mennyire bizonytalan miatta.