Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

▪️Tom Hiddleston #2 Part 2▪️

Zsuzsi111, remélem ez is elég a fangörcshöz ❤️

T/N = te neved

Már eltelt egy hét, azóta, hogy rábólintottam a Tom Hiddlestonnal való randira, de nem mertem ráírni, vagy felhívni, ő pedig nem is tette, elvégre nem tudja a számomat.

Ma ismét azon voltam, hogy megpróbáltam túlélni a napot. Sunyiban a megnyitott sms alkalmazásra bámultam, ami éppen Tom számánál volt megnyitva, és meredtem az üres kijelzőre. Vajon mit szólna, ha írnék neki? Mondjuk pont ezért hagyta itt nekem a cetlit.

Szóval ilyen gondolatok pörögtek a fejemben, mikor az ajtó fölé szerelt kis csengő visszarángatott a valóságba. Sóhajtva pillantottam fel, de az a sóhaj megakadt a torkomban, ugyanis pont Tom lépett be.

– Ó, ööö... Szi-szia – próbáltam normálisan köszönni, de nem igazán ment.

– Szia. Egyáltalán nem akarlak zavarni a munkában, csak azt akarom kérdezni, ráérsz-e ma este? Vártam, hogy írj, vagy hívj, de gondolom elvesztetted a cetlit...

– Ráérek, persze, de a cetli megvan, csak bátorságom nem volt írni neked – mondtam, és a végére teljesen vörös volt a fejem.

– Rendben. Akkor ma, mondjuk miután bezártál?

– Persze, zárás után jó, csak nem hiszem, hogy randihoz vagyok öltözve – mértem végig magam. – Amúgy mire gondoltál? Mármint, hogy hová menjünk?

– Az öltözéked nem gond. Nagyon csinos vagy. A helyszín meg lehetne egy kis étterem, itt a közelben. Benne vagy?

– Persze – mosolyodtam el. – Köszi, hogy nem haragszol, amiért nem jelentkeztem.

– Semmi gond. Akkor este találkozunk – kacsintott, majd kiment a kávézóból.

***

Mikor elérkezett a záróra, csak olyan ímmel-ámmal takarítottam fel. Siettem, hogy még nagyjából rendbe szedhessem magam.

Éppen kész lettem, mikor kopogtak az ajtón. Gyorsan hátramentem a kabátomért, majd visszarohantam, és szinte feltéptem az ajtót.

– Szia – villantott felém egy mosolyt Tom, én pedig azt hittem, összecsuklanak alattam a lábaim.

– Szi-szia – mosolyodtam el, és próbáltam felvenni a kabátom, de valahogy nem sikerült, ezért Tom jobbnak látta, segíteni nekem.

– Bocs, tiszta béna vagyok – motyogtam, és a szám belsejét kezdtem el harapdálni.

– Ugyan, semmi baj. Mehetünk?

– Persze.

Az a kis étterem valóban nem volt messze, és akármilyen kicsi volt, természetesen valaki felismerte Tomot, és gyanús, hogy sunyiban képet is csináltak rólunk.

– T/N, ha nagyon zavar, elmehetünk innen – mosolygott Tom, és a kezét, az enyémre tette. Mondanom sem kell, totál belepirultam a gesztusba.

– Nem kell. Megvagyok – mosolyodtam el, és folytattam a meglehetősen finom lasagnémat.

– Akkor jó. Egyébként mikor nem a kávézóban dolgozol, mit szeretsz csinálni?

– Rajzolni és írni szeretek. Úgy képzeltem el, hogy valamelyik által lesz munkám. Ehelyett... hát láthattad...

– Szerintem az a kávézó se rossz hely, de megértem, hogy csalódott vagy.

– Köszi. Jól esik végre ezt hallani valakitől – sóhajtottam.

***

Miután megettük a vacsoránkat, Tom hazakísért, elvégre a lakásom nem nincs messze attól a helytől. Az úton még rengeteget beszélgettünk.

Már a kis albéretem ajtaja előtt álltunk, mikor óvatosan az állam alá nyúlt, és kicsit megemelte a fejem, hogy ránézzek.

– Tudod, T/N, régen éreztem olyan jól magam valakivel, mint ma veled – mondta, én pedig elmosolyodtam.

– Én is nagyon jól éreztem magam veled. De még mennyire.

– Ennek örülök. Tudod... arra gondoltam, hogy lehetne-e, hogy én esetleg... – Látszott rajta, hogy nehezen találja a szavakat, és közben a tekintete az ajkaimra tévedt. Válaszul csak bólintottam, mire megcsókolt. Szerintem életemben egy pasi se csókolt meg ilyen érzelmesen. Közben a karjai a derekamra fonódtak, az én kezeim már szinte akaratlanul is göndör fürtjeibe kalandoztak. Percekig állhattunk az ajtómban, egymás ajkait élvezve, egészen addig, amíg el nem kezdett fogyni a levegőnk, így elváltak egymástól az ajkaink, mi pedig kissé kipirulva, de boldogan néztünk egymásra.

– Köszönöm a ma estét – suttogtam.

– Semmiség. De mostmár remélem nem fogsz félni attól, hogy fel kell hívnod.

– Nem. Nem tartok tőle. Most pedig szerintem bemegyek, mert elég fáradt vagyok.

– Rendben. Álmodj szépeket – adott egy puszit a számra.

– Te is. Majd valamikor találkozunk.

– Mikor azt mondtad valamikor, remélem úgy értetted, holnap – kacsintott, majd elindult lefelé a lépcsőházban.