Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🔌Vízió #4🔌

T/N = te neved

Egy bevetés után a szobámban ülve hallgattam a lent kialakuló veszekedést.

– Nem tartom jó ötletnek, hogy továbbra is itt maradjon! Most is majdnem egyikünk életébe került! – adott hangot nem tetszésének a Kapitány.

– Azért ne essünk túlzásba, Rogers! – szólt rá Tony. – Nem kell elküldenünk. Elég, ha csak nem jön velünk bevetésre! Szinte még gyerek. Nem hagyhatjuk véglegesen egyedül!

–  Na jó, akkor mindketten fejezzétek be! – kapcsolódott be Clint. – Tony, igazad van. T/N szinte még gyerek. De akkor se hagyhatjuk magára, ha csak bevetésre megyünk. Emlékszel, mit értél el azzal, mikor legutóbb itt akartál tartani valakit?!

– Igen, de jelenleg nem akarunk komoly kárt tenni egymásban. Igaz, Kapitány?

– Valóban nem – értett egyet Steve.

– Egyébként pedig, ha azért aggódsz, komoly biztonsági rendszerünk van. Ha baj történne, P.É.N.T.E.K értesítene engem.

– Arra nem gondoltál, mi történne, ha Ross fülébe jutna a dolog? Könyörgöm! Van olyan technológiája, hogy kikapcsolja a kamerákat meg mindent, elvinné T/N-t és ugyanúgy kísérletezni akarnának rajta, mint a HYDRA!

– Clint, miért véded ennyire, mikor miatta égett le majdnem a lábad? – kérdezte Steve.

– Azért túlzásba ne essünk! Már rendbe hozták. Jól vagyok. Ráadásul tudtommal Wandára nem haragudtál a Lagosban történtek miatt.

Ekkor Vízió jött be a szobámba a falon keresztül. Szomorúan pillantottam fel rá.

– Bocsánat, inkább az ajtót használom – mondta, majd, miután távozott a falon keresztül, kopogott a résnyire nyitva hagyott ajtómom. – Bejöhetek?

– Persze – mosolyodtam el halványan.

– Hoztam kamillateát. Natasha azt mondta, nyugtató hatása van, és most valószínűleg engem, vagy Clintet nem küldenéd el, viszont ő jelenleg...

– Tudom. Köszönöm – vettem át tőle a bögrét és belekortyoltam a meleg teába, majd az éjjeliszekrényre tettem a bögrét. – Te nem haragszol rám?

– Nem. Irányítani tudod a négy elemet. Előfordul, hogy véletlen nem azt használod, amelyiket kell. Főleg úgy, hogy még nem igazán tudod kezelni. Ne hibáztasd magad!

Megöleltem Víziót, mert, mióta itt vagyok mindig képes felvidítani.

– Köszönöm – motyogtam a vállába.

– Semmiség – tolt el egy kicsit magától. – Most szerintem pihenned kéne. Látom rajtad, kimerített, hogy nem csak az egyik elemet használtad.

– Valóban nagyon fáradt vagyok – ásítottam. – Ráadásul szerintem a tea is rásegített.

– Akkor jó pihenést – mosolygott Vízió, majd a falon keresztül kilebegett a szobából.

Visszahanyatlottam a párnámra és, miután alaposan betakaróztam azon töprengtem, mit is érzek Vízió iránt. Vonzódhat egyáltalán valaki egy androidhoz? Ha igen, akkor az illető bolond? Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal szunnyadtam el.

Legközelebb kopogásra ébredtem.

– Igen? – kérdeztem, miközben kinyitottam a szemem és álmosan ültem fel az ágyban.

– Szia, kölyök, gondoltam megnézem, hogy vagy – nyitott be Clint. – És, ahogy látom, felébresztettelek.

– Nyugi, nem aludtam mélyen – legyintettem, miközben ő odabiceget az ágyamhoz és leült a szélére, közben szomorúan néztem rá.