Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

✴️Bucky #10

Hannabluibek kérésére ❤️❤️

T/N = te neved

Buckyval éppen ma ünnepeljük a második évfordulónkat, ezért a kedvenc szuperkatonám beígért egy éttermes vacsit, így kábé délután kettő óta készülődtem Natasha és Wanda segítségével. Amíg ők a hajamat és a sminkemet csinálták, próbáltam kitalálni, milyen ruhát vegyel fel. Végül egy sötétkék, tüllös ruhát választottam, amin ilyen kis csillámok vannak.

– T/N, Bucky oda meg vissza lesz tőled – mosolygott rám Nat.

– Köszi – néztem boldogan a tükörbe.

– Mi most megyünk. Nem soká hat óra, és Bucky lassan jön, hogy elvigyen téged vacsizni – mondta Wanda, és Natashával együtt elhagyták a szobámat.

Amíg Buckyval vártam, addig az egyik begöndörírtett tincsemmel játszottam, de csak néhány percig, mert pontban hatkor kopogtak az ajtómon. Felpattantam az ágyról, ahol eddig ülzem, majd ahogy a magassarkúm engedte, siettem az ajtóhoz, majd mikor kinyitottam, megláttam Buckyt aki egy kifejezetten elegáns sötétkék öltönyt vett fel a fehér inge mellé.

– Azta... – bukott ki belőle kábé fél perc csend után. – Gyönyörű vagy.

– Szerinted nem túl simulós a ruha? – kérdeztem zavartan.

– Nem. Csodásan áll – puszilta meg a homlokom. – Mehetünk? Stark kölcsönadta az egyik kocsiját sofőrrel együtt, és azt mondta, lehetőleg időben induljunk, mert majd neki is kéne.

– Persze, nem kell a nyakunkra egy hisztis milliárdos – nevettem.

Mivel itt kint lakunk a semmi közepén, elég hosszú volt az út a legközelebbi városig is, de mikor kiszálltunk a kocsiból az étterem előtt, ez máris kárpótolt a majdnem egy órás útért.

– James! Te komolyan mexikói étterembe hoztál? – öleltem meg, majd egy puszit nyomtam az arcára. – Hupsz, rúzsos lett az arcod – nevettem, majd a kistáskámból elővettem egy zsepit, majd letöröltem az arcáról a bordó rúzst.

– Örülsz? – kérdezte, miközben beléptünk az étterembe, és miután Bucky szólt, hogy foglalásunk van, az asztalunkhoz kísértek minket.

– Még szép. Tudod, hogy imádom a mexikói kaját – mosolyogtam fel rá.

Miután kitaláltuk, mit szeretnénk enni, felvették a rendelést, és amíg vártunk, csak úgy csapongtunk egyik témáról a másikra, egészen addig, amíg Bucky hirtelen meg nem dermedt.

– James, jól vagy? – kérdeztem aggódva, de ő valamit nagyon nézett a hátam mögött.

– Mindjárt jövök – pattant fel a helyéről, és a mosdók felé indult. Erre hátra fordultam, de csak két fickót láttam, akik mintha valami üzleti megbeszélést folytattak volna.

Gyorsan Bucky után siettem, aki szerencsére nem ment be a mosdóba, csak az ajtóktól nem messze álldogált, és láttam rajta, hogy közel van a pánikrohamhoz.

– Buck, mi a baj? – kérdeztem aggódva.

– Akik ott ültek mögöttünk, azok hydrások. Az egyiknek az öltönyén láttam ilyen pici kitűző félét – motyogta.

– Figyelj, próbálj megnyugodni, én szólok a pincérnek, hogy csomagolja el a vacsoránkat, rendben?

– Aha, az jó lesz.

– Jól van, nincs semmi baj – simítottam meg a haját.

A pincérünk pont akkor vitte volna nekünk az ennivalót, így szóltam neki, hogy el kéne csomagolnia, úgyhogy majd hozza a számlát is. Nem sokkal később Bucky is visszajött, és ahogy felpillantott rémülten kiáltott.

– T/N, bukj le!

És épp hogy leguggoltam egy lövés dördült el a hátam mögül, mire mindenki sikoltozni kezdett. Bucky gyorsan odasietett hozzám, hogy csak az ő testén keresztül bánthassanak engem, de azért nem kellett félteni. Előkaptam a táskámból a pisztolyomat, és próbáltam legalább az egyik nyomorultat eltaláni, ha már tönkre tették a vacsoránkat, de a célzó képességem még nem az igazi, bár így is sikerült jól lábon lőni az egyiket, és Bucky ezt kihasználta, és velem együtt kirohant az étteremből, néhány perccel később pedig már a kocsiban ültünk, és indultunk haza.

– Nem kaptam mexikói kaját – biggyesztettem le a számat, mire Tony és Bucky meghökkenve néztek rám.

– T/N, szerintem most ez legyen a legkisebb gondod. Amúgy is, lehet tőlük házhoz rendelni – karolta át a derekam Bucky, én pedig a vállára hajtottam a fejem. – Féltem, hogy valami bajod esik.

– James, nem vagyok olyan reménytelen – nevettem. – Én pedig pont téged féltettelek.

– Halljátok, csoda, hogy megúsztátok. Nem hittem volna, hogy ezek mindenhova odatolják a képüket – csóválta a fejét Tony.

– Nem ez a legjobb évfordulónk, az tény de legalább mindketten jól vagyunk – pusziltam meg Bucky arcát.