Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

❤️Tony #6❤️

sal_azarz, remélem jó lett ❤️

T/N = te neved

Tonyval már együtt vagyunk három hónapja, de annyira nem felhőtlen a dolog. Nem Tony miatt, ő mindent megtesz azért, hogy boldognak lásson. Én vagyok olyan önbizalomhiányos, hogy egyszerűen szinte másra se tudok gondolni, csak arra, hogy hamarosan találkozik majd egy olyan nővel, aki szebb, vékonyabb, esetleg még okosabb is, és engem elhagy.

Nem is tudom, mit lát bennem. Mikor a páncéljairól, vagy ilyen tudományos dolgokról beszél, én csak ülök ott némán, és próbálom felfogni mit is mond. A kinézetemben meg semmi extra nincs, az alakom meg... nem a legvékonyabb. Engem össze se lehet hasonlítani Tony eddigi barátnőivel.

Természetesen ő eme gondolataimról semmit nem tud. Féltem, hogy hülyének nézne, vagy nem tudom, így inkább hallgatok, mint a sír.

Végül, ma délután éppen megszomjaztam, kimentem a konyhába, ahol azt láttam, hogy Tony megölelte Natashát. Elkomorodtam, de próbáltam erős maradni, és még meginni azt a pohár teát, amiért kijöttem.

– T/N, szia! Egész nap nem láttalak – csillant fel Tony szeme, miután elengedték egymást.

– Pihentem.

– Beteg vagy? – kérdezte aggódva rögtön, és a homlokomra tette a kezét.

– Jól vagyok – adtam a tömör választ, és elindultam felfelé.

A szobámba érve becsaptam az ajtót, és hasra vetettem magam az ágyon. Tony máris talált valakit, aki nem csak szép és okos, de még harcolni is tud. Remek.

Hallottam, hogy nyílik az ajtó, majd néhány pillanattal később megsüllyed az ágy széle, és valaki simogatni kezdte a hátam.

– T/N, mi bánt? – kérdezte Tony, majd egy megpuszilta a hátam.

Szipogva felültem.

– Mit látsz bennem?

– Tessék?

– Jól hallottad. Miért vagyok számodra olyan különleges, a barátnőd vagyok?

– Most soroljam? Tiszta szívű vagy. Mikor az ikrek átálltak az oldalunkra, te voltál az első aki megbízott bennük. Ha pedig valaki letört, te mindig ott vagy neki, hogy felvidítsd. Nagyon segítőkész vagy.

Meghatott, amit mondott, de tovább mentem.

– És... a kinézetem?

– Szóval ez a baj – sóhajtotta. – Tudod, mielőtt megismertelek, azt hittem, olyan nő való nekem, aki szeret bulizni, meg... szerintem tudod mire gondolok – nézett rám, én pedig bólintottam egy aprót. – Mikor megismeretelek, rájöttem, hogy tévedek. Olyan kell nekem, aki mellett nyugtom van, miután hazajövök bevetésről, én vagyok neki a legfontosabb, és hűséges hozzám. Mióta gondolkozol már ilyeneken?

– Három hónapja – suttogtam.

– T/N... – motyogta Tony szomorúan, majd a karjaiba zárt.

– Sa-sajnálom – sírtam. – Most elszomorítottalak... csak... tudod, mikor volt barátom, azok mindig elhagytak egy csinosabb lányért.

– Én nem foglak. De gondolom más baj is van.

– Láttalak téged, és Natashát az előbb, ahogy ölelkőztetek.

– Félreértetted – engedett el, majd miután a két keze közé fogta az arcom, letörölte a könnyeimet. – Emlékszel, hogy tegnap azt mondtam, ma kapod meg a szülinapi ajándékod, mert tegnap nem érkezett meg?

– Aha.

– Az igazság az, hogy későn kezdtem el gondolkozni rajta, így Nat segítségét kértem. Mutatott egy csodálatos dolgot a neten, és ma jött meg. Azért öleltem meg, mert nagyon hálás voltam neki a segítségéért.

– Sajnálom.

– Semmi baj. Ezek szerint féltékeny voltál? – vigyorodott el.

– Lüke – nevettem el magam. – Egyébként igen.

– Nincs miért. Szeretnéd látni az ajándékod?

– Persze!

Tony pedig elővett a zsebéből egy kis kék dobozt, ami egy ugyanolyan színű masnival volt átkötve. Mikor kibontottam, majd levettem a kis dobozkáról a tetejét, és megpillantottam benne egy gyönyörű arany karkötőt, amin különböző kis fityegők voltak(például a Bosszúállók jele, vagy egy olyan, ami hasonlít Tony régi arc reaktorához).

– Tony... Ez annyira tetszik!

– Igen? A díszeket én csináltam rá.

– Ügyes vagy – nevettem.

– Segítsek?

– Kérlek.

Miután Tony feltette a karkötőt, egy ideig gyönyörködtem benne, majd megcsókoltam Tonyt.

Néhány perccel később az ajkai elváltak az enyéimtől, és mosolyogva így szólt:

– Mi lenne, ha ma már nem csinálnánk mást, csak filmet néznénk?

– Benne vagyok.

– Hozok jégkrémet – puszilta meg a homlokom. – Ha pedig máskor is ilyen kétségeid támadnának, lehetőleg még akkor szólj, oké?

– Oké – bólintottam mosolyogva.