Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🇺🇲Steve #10🇺🇲

heringzoe újabb remek ötlete ❤️❤️

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

~Steve

Mióta kiolvasztottak, egyszerűen nem találom a helyem ebben a modern világban. Azért persze a S.H.I.E.L.D-nek is sokat köszönhetek. Adtak egy lakást, meg munkát is, de mégis egyedül érzem magam. Még úgy is, hogy megalakult a Bosszúállók csapata. Nem is tudtunk rendesen összekovácsolódni igazi csapattá.

Reggel egykedvűen mentem be a S.H.I.E.L.D-hez, és komorságom másoknak is feltűnt.

– Minden rendben, Kapitány? – kérdezte Hill ügynök.

– Persze, csak... egyszerűen nem találom a helyem, itt a huszonegyedik században – vontam vállat.

– Megértem. Minden új magának. Tudja mit? Egyik ismerősömnek is gondja volt a beilleszkedéssel. Magának való volt, de aztán elment egy társastáncos csoportba. Jót tett neki. Ajánlom magának is. Van egy a közelben, azt hiszem két utcára innen.

– Köszönöm. Majd átgondolom – biccentettem.

***

Otthon, a nappaliban ülve gondolkoztam azokon, amiket Hill mondott. Igazából nem is vészes ötlet, csak az a probléma, hogy mikor legutóbb megtanulhattam volna táncolni, elkéstem, és hatvanhat évvel később ébredtem fel.

Végül még fél óra töprengés után felpattantam, majd kisiettem a lakásból. Úgy döntöttem, mégis megnézem ezt a társastáncot. Sikerült még jóval a kezdete előtt odatalálnom, így először csak ácsorogtam a terem szélénél, és nem tudtam mit kezdeni magammal.

Azonban tíz perc után kezdtem kínosan érezni magam, mert mindenki beszélgetett valakivel, csak én álltam ott egyedül. Gondolkoztam, hogy kihez kéne odamennem, mikor megpillantottam egy fiatal nőt, aki egymagában ücsörgött. Összeszedtem a bátorságomat, és odamentem hozzá.

– Elnézését, leülhetek? – kérdeztem, és a mellette lévő székre mutattam. Felpillantott rám, és megláthattam nagy, sötétbarna szemeit, amik egy őzére emlékeztettek. Néhány pillanattal később bólintott, én pedig helyet foglaltam mellette.

– Maga Amerika Kapitány, igaz? – szólalt meg halkan.

– Igen. Csodálkozok, hogy felismert – mosolyodtam el.

– Az interneten fent volt több cikk is, hogy a jégbe fagyva találták meg.

– Ó. Egyébként a nevem Steve Rogers.

– T/N V/N – mosolyodott el.

– Egyébként maga szerint mennyire volt rossz ötlet úgy idejönni, hogy nem tudok táncolni?

– Nem az – mondta halkan. – Ha gondolja, segíthetek. Már öt éve járok ide, és nem felvágni szeretnék, de azt hiszem egész jó vagyok.

– Azért hálás lennék. Egyébként ha ez megnyugtatóbb, tegeződhetünk nyugodtan.

– Rendben. Igazából örülök, mert nem vagyok hozzászokva, hogy huszonnégy éves létemre magáznak. Mármint tudom, hogy régen ez szokás volt, csak...

– Tudom mire gondolsz – mosolyodtam el.

***

Így a táncóra végére boldogan kijelenthetem, hogy jó döntés volt eljönni ide. T/N pedig valóban tehetséges. Végig úgy tűnt, hogy én vezetek, pedig pont ő volt az, aki kézben tartotta a dolgokat.

Most először tényleg boldog voltam, mióta kiolvasztottak.

Otthon pedig nagyon sokáig nem tudtam elaludni. Végig ez a csendes, de annál tehetségesebb táncos lány járt az eszemben.

~T/N

Mikor reggel felkeltem, nem gondoltam volna, hogy este Amerika Kapitánnyal fogok táncolni. Mégis ez történt. Sajnáltam, hogy Steve-nek nincs telefonja, bár ha lenne is, nem hiszem, hogy el mertem volna kérni a telefonszámát.

Otthon, mikor már bekuckóztam magam az ágyba, sokáig Steve-en járt az eszem, elvégre nem mindennap lehet ilyen udvarias és kedves férfivel találkozni.

***

Másnap este nagyon hamar odaértem a táncterembe, és mindig, mikor nyílt az ajtó, azt vártam, hogy Steve lépjen be. Féltem, hogy esetleg nem jön el.

Végül negyed órával a kezdés előtt mégis betoppant.

– Szia. Azt hittem, nem is jössz – mondtam halkan.

– Ki nem hagytam volna. Egyébként nem tudom, hogy manapság ez gyorsnak számít-e, de lenne kedved szombaton elmenni valahová?

– Egy randira? – csodálkoztam.

– I-igen.

– Hű, ez váratlan volt, de persze – mosolyogtam.