Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🇺🇲Steve #9🇺🇲

Ariana44001 kérte ❤️❤️
Reader mexikói származású

T/N = te neved

Valamikor kora délután rám jött a főzhetnék, de előtte bekocsikáztam a városba rengeteg hozzávalóért, így, mikor beléptem az ajtón öt zacskónyi kajával, Tony igencsak elképedt.

– Minek vettél ennyi mindent? – kérdezte.

– Mert ma én csinálom a vacsit – vigyorogtam.

– Ez esetben alig várom – csillant fel a milliárdos szeme.

– Reméltem is – mondtam, és lepakoltam a konyhában a vásárolt dolgokat, majd felsiettem a szobámba a szalácskönyvért, amiben csak mexikói ételek vannak.

Odalent kipakoltam mindent, és mielőtt főzni kezdtem volna, kitaláltam, hogy miket készítsek, mert az összes receptet mégsem valósíthattam meg, mert akkor két hétre elég kajánk lenne. Végül a taco, enchilada, quesadilla, fajita, és egy random leves mellett döntöttem.

***

Már javában csináltam a vacsorát, mikor Steve lépett be a konyhába.

– Szia, T/N – mosolygott, majd nyomott egy puszit a számra.

– Szia, edzeni mész? – kérdeztem.

– Igen, te pedig miért csinálsz ilyen rengeteg féle ételt?

– Mert mikor én főzök, általában mexikói kaját készítek, az meg akkor jó, ha sok féle van.

– Értem. Ez milyen leves? – hajolt a lábas felé.

– Olyan, mint itt Amerikában a húsleves, csak ebben van paradicsom, fokhagyma, vöröshagyma tojás és sajt.

– Érdekesen hangzik. Na, de nem akarlak feltartani. Megyek – puszilta meg a homlokom, és elindult az, edzőterem felé.

***

Már fél hét volt, mire kész lettem mindennel.

– T/N, jöhetünk már enni? – kérdezte türelmetlenül Clint.

– Persze, de Steve merre van?

– Nemrég végzett az edzéssel. Felment letusolni.

– Rendben. PÉNTEK, szólj Steve-nek, hogy siessen.

– Igen is – szólalt meg a mesterséges intelligencia.

Néhány perccel később Steve is megjelent.

– Kész a vacsora? – csillant fel a szeme.

– Igen. Csüccs, és együnk – csaptam össze a kezeimet.

A vacsora gyorsan elfogyott, és úgy láttam, hogy Steve-nek és Buckynak is ízlett, de persze egyedül a Kapitány maradt segíteni bepakolni a mosogatósba, ami Tonynak hála magától elintézi a mosogatást.

– Köszi, hogy nem léptél le – mosolyogtam Steve-re.

– Semmiség. A vacsora pedig nagyon finom volt. Életemben nem ettem ilyen jót.

– Reméltem is, hogy ízlik.

– Nem is tudtam, hogy ilyen jól főzöl – jegyezte meg.

– Ez a véremben van – csókoltam meg, és így álltunk a konyhában egymás ajkaiba feletkezve, egészen addig, amíg...

– Jesszus, ne itt! – kiáltott fel Clint, mire szétrebbentünk. – T/N, nem akarom, hogy a finom vacsora visszajöjjön.

– De morcos vagy, pedig elvileg jól laktál – nyújtottam rá a nyelvem.