Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🔮Dr. Strange #4🔮

Endgamegirl, jó olvasást ❤️

T/N = te neved

Éppen reggeliztem, mikor a konyhámban hirtelen megnyílt egy portál, és Stephen lépett át rajta, feltehetőleg a szentélyből.

– Jó reggelt – nyomott egy puszit a fejem búbjára.

– Neked is, de kérlek fejezd be, hogy így random ide teleportálsz. Nekem még reggel van hozzá – mosolyogtam fel rá.

– Rendben. Egyébként hoztam egy ajándékot.

– Mi az? – csillant fel a szemem.

– Csukd be a szemed, és tartsd a kezed – mondta, én pedig úgy tettem ahogy mondta. Néhány pillanattal később valami hideget éreztem a tenyeremben.

– Ez az amire gondolok? – kérdeztem, miután kinyitottam a szemem.

– Igen, és szerintem kitaláltad, miért kapod.

– Megtanítasz azokra a menő varázslatokra? – csillant fel a szemem.

– Igen – nevette el magát. – De csak reggeli után. – Ja, és Agamoto szemét nem veheted fel.

– Ünneprontó vagy – jegyeztem meg.

– Nem, csak vigyázok rád. Na, egyél és el is kezdjük.

– Ugye én nem kötök ki a Himaláján, ha esetleg nem tudnám megynyitni azt a portált?

– Dehogy. Szó sincs ilyenről – ölelt meg.

***

Őszinte leszek, gyötrelmesen ment a dolog. Három órával később még mindig nem tudtam portált nyitni.

– Steph, ezt feladom – huppantam le a kanapéra.

– T/N, nem kell rögtön így elkeseredni – ült le mellém, és a hátamat kezdte el simogatni.

– Milyen rögtön?! Három órája itt kínlódunk. Ez nem megy, és kész. A gyűrűt pedig szerintem visszaadom – sóhajtottam, majd azon voltam, hogy levegyem az ujjamról a gyűrűt, de Stephen megállított.

– T/N, csak próbáljuk meg mégegyszer. Kérlek. Tudom, hogy neked sikerül anélkül is, hogy a Himalájáról kéne visszajutnod.

– Na jó – sóhajottam.

Felálltunk a kanapéról, és újra elmagyarázta, mit hogy csináljak, s lám! Sikerült. Igaz, csak néhány másodpercre, de sikerült.

– Látod? Mondtam – ölelt meg mosolyogva Stephen.

– Köszönöm – szorítottam az ölelésen.

– Most hagyjuk pihenjünk egy kicsit, rendeljünk pizzát, és ebéd után folytatjuk még egy kicsit.

– Oké.