Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

✴️Bucky #23✴️

mayybe_lina kérésére írtam ❤️
Irondad és Spiderson is lesz benne, mert... miért ne ¯\_(^_^)_/¯

T/N = te neved

Peter egész kiskoromtól kezdve a legjobb barátom, és már azelőtt tudott a képességemről, mielőtt Pókember lett volna. Segített, hogy kontrollálni tudjam ezt az erőmet, ami nem más, mint a tűz.

Ez az oka, hogy felkeltettem a HYDRA nevű titkos szervezet érdeklődését. Megvárták, hogy a szüleim elutazzanak, és csak ezután raboltak el. Kísérleteztek rajtam, rosszra akarták használni az erőmet. Szerencsére, rövid ideig – pontosan nem tudom meddig, mert az időérzékemnek annyi volt – raboskodtam ott, mert a Bosszúállók, Amerika Kapitány és a Vasember vezetésével megmentettek onnan.

– Peter jól van? – kérdeztem, mikor már a quinjeten ültünk, és a Bosszúállók Bázisára indultunk vissza.

– Igen – mosolygott rám Tony, akit már régebb óta ismerek, ugyanis örökbefogadta Petert. – Nagyon félt, hogy bajod esett, de jól van. Viszont meglep, hogy most mentettünk meg, és máris Peter miatt aggódsz.

– A legjobb barátom. Még jó, hogy féltem őt.

– T/N, mi lenne, ha pihennél kicsit? – nézett rám a Kapitány. – A HYDRA-nál raboskodni megterhelő.

– Jól vagyok – mosolyodtam el. – Egyébként is, mozgó járműben nem tudok pihenni.

Nagyjából tíz perccel később landoltunk a Bosszúállóknál, majd, miután a Fekete Özvegy segítségével lejutottam a járműről, megpillantottam Petert. Odabotladoztam hozzá, és szorosan megöleltem.

– Hiányoztál – szipogtam mosolyogva.

– Te is – ölelt vissza. – Jól vagy?

– Azt hiszem. Bár elég fáradt vagyok.

– Gyere, felviszlek téged, és pihenhetsz. Wanda segítségével elhoztuk a holmijaidat, így itt maradsz, amíg a szüleid nem érnek haza.

– Oké.

Peter könnyedén a karjaiba kapott, és legközelebb egy szép szobában tett le.

– Köszi – mosolyogtam.

***

Mióta itt vagyok, elég bújós kedvemben voltam, így, mikor tehettem, Petert ölelgettem. Egyébként a többiekkel is egész jóban lettem. Mondjuk nem tudom, hogy Bucky esetében el lehet-e ezt mondani. Eleinte nagyon kedves volt velem, meg minden, de aztán mindig, mikor beszélni szerettem volna vele, gyorsan lelépett valami okból – és mint utólag kiderült, az összes indoka kamu volt –, így nem tudtam, hogy én mondtam valami rosszat, vagy más a baj.

Viszont ma esete elegem lett. Most, kivételesen mondtam Peternek, hogy nem kell addig ölelnie, amíg el nem alszok. Sőt, már a nappaliban kibontakoztam az ölelésből, és felsiettem az emeletre, és bekopogtam Buckyhoz.

– Igen? – hallottam bentről, mire benyitottam.

– Szia, zavarhatlak? – kérdeztem félve.

– Az a helyzet, hogy Steve-nek kell segítség – pattant fel az ágyáról.

– Ne már! A többiek elmondták, hogy az összes indokod kamu volt. Haragszol rám? Megbántottalak?

– T/N, erről szó sincs, csak... Miért foglalkozol velem, mikor boldog lehetnél Peterrel?

– Tessék?

– Hát... Ti együtt vagytok, nem? Mindig látlak titeket, hogy összebújtok a kanapén.

– Bucky, mi nem vagyunk együtt – mosolyogtam. – Peter kiskorunk óta a legjobb barátom. Tudod, van ez az erőm – kezdtem el a magyarázatot, és demonstrációként a tenyeremen megjelent egy tűzvirág. –, és valószínűleg ezért mindig is bújós voltam. Miután megmentettetek, még jobban.

– Ó – huppant vissza az ágyra. – Bocsi, hogy ilyet feltételeztem, csak...

– Te féltékeny vagy? – mosolyodtam el.

– Azt hiszem... Bocsánat.

– Bucky, nincs ezzel semmi baj. Én is kedvellek, de... talán várjunk néhány évet. Tudom, nem ezt a választ várod, de...

– Nyugi, értem. Addig majd elleszünk valahogy – mosolygott, és megölelt.