Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

✴️Bucky #19✴️

RitaNmeth0 kérésére ❤️❤️

T/N = te neved
H/Sz = hajszíned

Elég késő volt és úgy voltam vele, hogy most már félreteszem a könyvemet és megyek aludni. Ám, ekkor kopogtak. Ki a fene akarhat tőlem bármit is fél tizenkettőkor? Sóhajtva álltam fel a fotelból, majd, mikor odaértem, kinyitottam az ajtót.

Egy férfi állt előttem. Nem nézett ki többnek harmincnál. Jó egy fejjel magasabb volt nálam, kék szemei félelemtől csillogva nézett le rám, barna haja a válláig ért. Ránézésre a testalkata kifejezetten az esetem volt, azonban nem kerülte el a figyelmem a bal karja, amit nem takarta a dzsekije, teljes egészében fémből volt s a lépcsőház hatalmas ablakain beszűrődő fény megcsillant a vállánál lévő vörös csillagon.

– Kérlek segíts! – motyogta rekedtes hangon. Ekkor láttam meg, hogy a jobb kezét az oldalára szorítja és azon a részen a fekete dzsekijén egy sötétebb folt éktelenkedett.

– Gyere be – bólintottam, majd, miután belépett a lakásba, becsuktam az ajtót és segítettem neki eljutni a kanapéig.

– Nem félsz tőlem? – kérdezte. Ekkor jöttem rá, hogy ki ő. A Tél Katonája.

– Nem – mosolyodtam el halványan és ez őt is kicsit jobb kedvre derítette. Ekkor remegő jobb kezét óvatosan elemelte az oldalától és láttam, hogy tenyere tiszta vér.

– Tudsz segíteni?

– Először le kéne venned a dzsekit, hogy lássam milyen mély és hosszú a seb. Ha túl nagy, mentőt kell hívnom. – Erre néhányszor összrándulva lehámozta magáról a dzsekijét és megcsodálhattam tökéletes hasizmait, de gyorsan visszatértem a valóságba és jobban szemügyre vettem a vágást az oldalán.

– Ugye nem kell mentőt hívni? – kérdezte félve.

– Szerencsére nem. Attól félsz, hogy a mentők meg a rendőrséget, vagy a CIA-t küldenék? – tudakoltam, mire bólintott. – Tudhatom a neved?

– Bucky. Legalábbis a Smithonianban ezt írták.

– Én T/N vagyok – mosolyodtam el, majd kimentem a konyhába egy konyharuháért. – Tessék, ezt szorítsd a sebedre, én addig kihozom a fürdőszobából amit kell. Ráadásul azt hiszem az exem hagyott itt néhány ruhát, amik talán jók lennének rád.

A fürdőszobából előszedtem az elsősegély dobozt, majd a szobám szekrényéből az exem néhány kényelmesnek tűnő ruháját és visszamentem a nappaliba.

– Vérzik még? – kérdeztem.

– Azt hiszem nem – vette el az oldalától a konyharuhát, leültem mellé és nekiláttam a seb fertőtlenítésének. Néha felszisszent és összerándult, de ezen kívül csendben tűrte, hogy tegyem a dolgom.

Mikor végeztem, észrevettem, hogy Buckynak olyan furán ködös volt a tekintete.

– Baj van? – kérdeztem aggódva.

– Szédülök.

– Mikor ittál utóljára?

– Tegnap.

Erre felpattantam, majd egy pohár vízzel tértem vissza.

– Tessék, ezt idd meg, mielőtt kiszáradsz.

***

Bucky viszonylag gyorsan meggyógyult, ezért lakást kerestem neki. Szerencsére a felettem lévő pont kiadó volt, így közel maradhattunk egymáshoz. Nagyon kedveltem, már akkor, mikor az éjszaka közepén bekopogott hozzám. Lehet, ő is így érez, de még nem mertem bevallani.