Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

💙Pietro #12💙

shoji01 kérésére készült

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

Már igencsak besötétedett, mire teljesen elszomorodva, a hosszú gyaloglástól elfáradva beléptem az épületbe.

– Miss V/N, kötelességem tájékoztatni, hogy a csapat többi tagja nagyon aggódott magáért – szólalt meg P.É.N.T.E.K.

– Köszönöm, hogy szóltál – motyogtam, és letöröltem a könnyeket az arcomról.

Ahogy beléptem a nappaliba a többiek felém kapták a fejüket.

– Printsessa, hol voltál? – kérdezte a legjobb barátom Pietro.

Viszont nem válaszoltam neki, csak felsiettem az emeletre, a szobámba, aztán lefeküdtem az ágyra, és összegömbölyödve újra sírva fakadtam.

Azonban nem sokkal később kopogtak.

– Hagyj békén! – szipogtam.

– Printsessa, kérlek, engedj be! – hallottam Pietro hangját.

– Na jó, gyere – mondtam, mire benyitott, a következő pillanatban már az ágyam szélén ült.

– Mi történt?

– Sza-szakítottunk – sírtam.

– Szegény, drága Printsessám – simogatta a hátam. – Ha felülsz, szívesen adok egy ölelést.

Erre szipogva felültem, és hagytam, hogy Pietro megöleljen.

– Miért nem szeret senki? – sírtam.

– Miről beszélsz? Mi nagyon szeretünk.

– Nem, hanem szerelemmel. A városban lakó barátaim is folyton keresnek nekem valakit, de vagy nem tetszek az illetőnek, vagy ez lesz a vége...

– Ez azért van, mert azok a bunkók nem látják, milyen gyönyörű, okos és kedves vagy – cirógatta az arcomat. – Szeretnéd, hogy hozzak fel jégkrémet?

– Igen. Azt hiszem addig le is zuhanyozok – motyogtam, majd kibontakoztam az öleléséből, és miután felkaptam a pizsamámat bementem a fürdőszobába.

Time skip, mert Pietro hiperaktív a kávé miatt...

Mikor kiléptem a fürdőszobából, Pietro épp akkor bontotta ki a jégkrémes dobozt.

– Na, Pirntsessa, készen állsz egy kis nasizásra? – kérdezte.

– Igen. De... Várj! Hol a plüsscicám, amit tőled kaptam? Nem találom – keresgéltem kicsit kétségbeesve.

– Mikor a tegnapi vitátok után vigasztaltalak, nálam hagytad. Várj, mindjárt hozom – nyomott egy puszit a homlokomra, majd már ott se volt.

Épphogy leültem az ágyamra, Pietro már vissza is tért.

– Tessék – nyújtotta át nekem a szürke plüsscicát.

– Köszönöm – mosolyodtam el.

Ezután kábé tíz percig jégkrémet eszegettünk, de, mikor Pietro látta, hogy elfáradtam, inkább rátette a fedőt a dobozra.

– Szerintem ideje lenne pihenned – mosolygott rám, és betakart. – Ha szükséged lenne rám, nyugodtan gyere át.

– Te vagy a legjobb barátom – pusziltam meg az arcát.